Dallal, muzsikával őrzik a népi kultúrát

2013. január 05., 07:27 szerző: Márkus Zoltán
hozzászólás
Én nem énekelek és nem zenélek szervezett formában, de kedvelem a művészeti közösségeket és az öntevékeny amatőr együtteseket, s amikor csak tehetem, részt veszek előadásaikon.

Évtizedek óta törekszem betekinteni életükbe, ezáltal megismerem eredményeiket és gondjaikat. Működésük közben gyakran elhangzik, hogy kevés a pénzük és nemigen biztosított az utánpótlás. Különösen az ifjú nemzedék érdeklődése gyér a népdalok éneklése iránt. Így olybá tűnik, hogy a dalkörök kizárólag az idősebb korosztály szórakozásának színterei.

Világunkban sok minden ellene szól a hagyományőrző csoportokban történő szereplésnek. Az anyagi lehetőség csökkenésével az értékes örökség nehezebben ápolható. A sokféle technikai lehetőség is befolyásolja a népi kultúra megőrzését. Az önkormányzati támogatás egyre kisebb. A napi munka után sokaknak kiegészítő keresményért kell loholniuk. A munkahelyek koncentráltsága miatt a munkaidő, együtt az utazással, nyolc helyett tíz-tizenkét órára nyúlik. Baj az is, hogy kevés a képzett szakember, akik a nehézségek dacára is jelentkező szándékokat fölvállalnák. A dalkörök és zenekarok szakmai vezetőinek képzésére csak esetlegesen van lehetőség. Elsősorban a szűkös anyagiak és a munkahelyi elvárások miatt.

A sokféle probléma ellenére talán mégsem érdektelen egyetlen, általam legismertebb közösség, a Csajági Hagyományőrző Népdalkör és Citerazenekar bemutatása. A róluk leírt információk több hasonló csoport életére vonatkoznak. Ez az öntevékeny kar 1994-ben alakult. Azóta folyamatosan működik. A dalosok és citerások - úgy tűnik - szerencsésen egészítik ki egymást. Az énekkar vezetője Ács Istvánné tanítónő, aki az elmúlt 18 év alatt 41 dalcsokrot tanított be. A citerások felkészülését Nagy Imre tanár irányította. Sajnos már nem vállalja a közreműködést, de szakmai tanácsokkal még ellátja a zenészeket. Az elsődleges cél az volt, hogy önmagukat szórakoztassák és színesítsék a helyi rendezvényeket. Majd ez a kör kitágult a szomszédolás, a környező települések meghívásai által. Megmérettetéseken is részt vettek, ahol a zsűri tanácsait megfogadták, melyekből többet megvalósítottak. Tevékenységük során több együttessel bensőséges, sőt baráti kapcsolatot alakítottak ki, amely közös fellépésekben jut kifejezésre. Meghívásaik alkalmával a közeli helységekbe saját gépkocsival utaznak.

Sajnos a dalosok létszáma egyre fogyatkozik, melynek több oka van. Azonban, ha nem is jelentős számban, akadnak újabb jelentkezők. A kezdetektől folyamatosan szerepelnek: Ábrahám István, Geriné Májzer Anikó, Horti Ferencné, Illés Gyuláné, Tóth Gyuláné és Vörös Gáborné.

A Csajági Hagyományőrző Népi Együttes népdalénekesei és citerásai szerencsésen egészítik ki egymást (Fotó: archív)

A népdalokat kísérő citerazenekar az ütemet, különösképp pedig az éles ritmust segítő "bika" kezelésére, illetőleg a két alumíniumkanál csettegtetésére képzett személlyel együtt eredetileg tizenegy tagú volt. Nagy Imre rendszeresen részt vett a tiszakécskei képzéseken, s az utánpótlás érdekében az iskolában is létrehozott egy alsós és felsős zenekart. A vezető idővel félreállt, de az iskolában Molnár Boglárka tanárnő tovább folytatta a megkezdett utat. Jelenleg  héttagú a zenekar, akik között alapító tag Szabóné Ács Gabriella, Baranyai Tamásné. A további tagok: Kovács Péter, Geri Márk, akik kisdiákként kezdték, de felnőttként sem távolodtak el. Farsang Ferenc a munkahelyével nehezen tudja összeegyeztetni ebbéli szórakozását, ám lelkes tagja a kis közösségnek. Több mint egy éve Katona Alexandra középiskolás és Szijjártó Viktória általános iskolás ugyancsak tagjai a zenekarnak. Az ügybuzgalmon túl a közös munka és az együtt szerzett élmények igaz baráttá formálták őket. Az egyik humán, a másik reál érdeklődésű, de alig várják, hogy a hétvégi próbák vagy fellépések alkalmával találkozhassanak. Segítik a kisiskolások zenekarait.

Annak idején a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc az unokaöccsét okító Parainesis című írásban aggályként vetette föl, hogy sok minden tereli el a figyelmet a legszükségesebb ismeretek felől. Akkor mit mondjunk a mai csábítások sokféleségéről? Éppen ezért külön köszönet és gratuláció azoknak, akik dallal, zenével nemcsak saját szabad idejük egy részét töltik ki nemesen, hanem mások tanítását, szórakoztatását is szívesen fölvállalják.

Márkus Zoltán

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások