Az utánuk jövők szabadságáért harcoltak

- Fontos nekem, hogy mi történt, de otthon, a félelem miatt, sokáig nem beszéltünk erről, mondja.

- Szüleimtől tudom, hogy nagymamám szomszédjának fia forradalmár volt Veszprémben, a megtorlások idején akasztották fel, mondja Farkas Gábor, az iskola 13. B-s tanulója.

Horváth Tamás végzős diák az évforduló körüli napokban igyekszik minél több, az eseményekkel kapcsolatos újságcikket elolvasni. Szerinte a diákok többsége nagyon keveset tud az 1956-os forradalomról, és érdemes lenne megfontolni, hogy iskolai szinten is másképp emlékezzenek. A történelemórák mellett akár egy egész napot fel lehetne használni, hogy a tanulók jobban megismerjék az eseményeket és azok következményeit, mondja.

- Az a legkevesebb, hogy október 23-án méltó módon megemlékezünk a hősökről, akik azért harcoltak, hogy a későbbi generációk szabadságban élhessenek. Bár minden évben tartanak politikai rendezvényeket ilyenkor, ezeken sajnos kevés szó esik a hősökről. A forradalom évfordulóján otthon gyertyát gyújtunk és imádkozunk, mondja Nagy Tamás.

Farkas Gábor a helyi eseményeket érintve kiemeli, Brusznyai Árpád ellenezte, hogy a fiatalok fegyvert kapjanak, ennek köszönhetően jóval kevesebb áldozata volt a forradalomnak Veszprémben. A megemlékezés módja kapcsán megjegyzi, szívesen venné, ha az akkori események résztvevői vagy közeli családtagjaik beszélnének a forradalomról. Össze sem lehet hasonlítani, ha könyvben olvassuk, vagy ha a szemtanúk elbeszélését hallhatnánk arról, hogyan élték meg gyerekként azokat a napokat, fűzi hozzá.

Az iskolában színdarabbal emlékeznek meg a forradalomról, Asztalos István rendezésében idén az Iphigeneia Auliszban című drámát adják elő a tizedikesek. A drámában Agamemnónnak kell feláldoznia a lányát, míg 1956. október 23-án és az azt követő napokban Budapesten és szerte az országban sokan a szabadságért áldozták fel az életüket, magyarázza a pár-huzamot Nagy Tamás, míg Trapp Zsófia arra hívta fel a figyelmet, a dráma átértelmezésével a rabság és a szabadság kérdését is körbejárják.

A beszélgetésen a forradalom leverése is szóba kerül. Horváth Tamás úgy véli, a Nyugat cserbenhagyta Magyarországot. - Százezer spanyol önkéntes sorakozott fel a spanyol határon, de az USA kérte, hogy ne avatkozzanak be. Ha arra gondolunk, hogy az ország évszázadokig a kereszténység védőbástyája volt, a Nyugat hálátlan maradt 1956-ban. Hozzáteszi, akár fegyverszállítmánnyal is támogathatták volna a forradalmat. Nyugat-Európának is érdeke lett volna, hogy felbomoljon a Szovjetunió, ahol az emberek alapvető szabadságjogait nem tartották tiszteletben. Úgy látja, nagyhatalmi konfliktus és háború kirobbanása nélkül tudtak volna segíteni, mert Magyarország nem töltött be olyan fontos szerepet a világban.

Abban mindannyian egyetértenek, a forradalom résztvevői bátrak és vakmerőek voltak, s példát mutattak hősiességből az utókor számára.