2013.05.31. 16:38
Heller Ágnes kitiltása - Szellem a palackban
Nagyon egyszerű lenne az iskola igazgatóján elverni a port. A másik oldalról meg persze hőst csinálni belőle – végre valaki közülünk, aki nem csak beszél, tesz is: úgy kiebrudalta az „iskolájából” a zsidó szabadgondolkodó filozófust, mint a pinty.
Miért engedte volna meg, hogy az a Heller Ágnes rontsa a Magyar-Angol Tannyelvű gimnázium diákjainak tisztánlátását, aki egy New York-i egyetemen volt tanszékvezető, aki tanított Berlinben, Melbourne-ben, Torinóban, Bécsben? Akiről pontosan tudjuk, hogy nem a tekintélyt tiszteli, csak a szellemet? Akit a kommunisták 1958-ban Budapesten távolítottak el az egyetemi katedráról, és aki 1977-ben még disszidált is? Mit tanulhatnak egy ilyen embertől a mi fiaink, milyen hazaszeretet, milyen erkölcsöt?
Most, talán éppen most tartunk ott, hogy előre mennek a dolgok, hogy a gyerekeink is kezdenek megérezni valamit abból, milyen az, ha egy országban (városban, iskolában) tekintély van, rend van. Ne rondítson ebbe bele senki széllelbélelt ágens. Vagy aki mégis akar, azt merjük kitenni az ajtón. Ne finnyáskodjunk, ne jogi csűrjünk-csavarjunk, hanem lépjünk! Éljen a mi hősünk, a mi igaz igazgatónk!
Így is lehetne ezt az egyik oldalról. A másikról meg elmondani, hogy az igazgatónak sem szakmai, sem morális alapja nem volt Heller Ágnes kitiltásához (Könnyen lehet, hogy jogi alap találtatott, de ha netán mégsem, később majd találtatik, rutin ez ma már.) Hogy a tisztánlátás alapja a sokszínű megismerés, hogy a gondolatok szabad áramlásának soha senki nem vethet gátat, mert a XXI. század talán leginkább ettől más, mint előzőek voltak. És így tovább, és így tovább, zárni azzal, hogy az ilyen vezető alkalmatlan, azonnal le kell váltani. És kellett volna már akkor, mikor az „iskolájában” vizsgálódott a diáktüntetések ügyében.
A magam részéről viszont biztos vagyok benne, jóval nagyobb annál a baj, hogysem egy emberen akarjuk elverni a port. A baj az, hogy az ilyen megoldások benne vannak a levegőben. Hogy a hatalom (a központi és a helyi) nap mint nap produkál olyan megoldásokat, melyekre rímel a mostani helyzet. Hogy nem csak mintát ad, hanem bátorít is az ehhez hasonló lépésekre. Hogy a kétharmad „a mindent visz, mindent maga alá gyűr” világa lett. Hogy újra meg kell gondolnunk, ki előtt mint mondunk, hogy bíráljunk vagy hallgassunk.
A hatalmi attitűdnek kell megváltozni ahhoz, hogy Magyarországon soha többé ne tilthassák ki sehonnan a hellerágneseket.
