Átalakul a hegyközségi rendszer: egy tag, több szavazat elve

Megyénkben négy történelmi borvidék található, sokaknak ad fő- vagy kiegészítő tevékenységet a szőlő és a bor, ezért is érdekes, hogy miként alakulnak át a hegyközségek. Tavaly decemberben fogadták el az új hegyközségi törvényt, mely szerint  egy hegyközségnek  legalább ötszáz  hektárosnak kell lennie.

A  teljes, többlépcsős tisztújításnak november 30-ig kell lezajlania. Az első körben kialakultak az új hegyközségek  határai. A várakozásokkal ellentétben különösebb zökkenők nem történtek. Az első körben  az országban mindenütt megválasztották a küldötteket. Egyedül Zala megyében nem sikerült egy-két területen megállapodni a hegyközség határaiban és a képviselők személyében.

Borbírálat egy helyi versenyen, Salánki Sándor és Végh Endre értékeli éppen a benevezett borokat (Fotó: Orosz Péter)

A törvény sokak szerint  a  nagyobb családi borászatok érdekeit védi elsősorban.  A korábbi egy tag egy szavazat elve helyett bevezették a  hektáronkénti egy szavazatot, tíz  százalékos szavazati korláttal. Utóbbival azt akarják kizárni, hogy egy-egy nagyobb termelő önmagában ne dönthessen minden lényeges kérdésről. Horváth Csaba, a Hegyközségek  Nemzeti Tanácsa (HNT) korábbi főtitkára szerint ez a változás mégis azt jelenti, hogy akár öt  nagyobb termelő meghatározhatja egy hegyközség működését, hiszen könnyen összegyűjthetik az ötven százalékot, ha összefognak. Pedig a szőlőművelésben ma inkább a birtokok elaprózódása jellemző.  Borvidékenként egy-két nagyobb termelőt ismerünk, a nagy többség inkább bedolgozna, szőlőt termesztene a nagyoknak.

A magyar hegyközségi rendszer háromszintű, az intézmény gyökerei egészen a 16. századig nyúlnak vissza, így erős  hagyományai vannak a bortermelők önszerveződésének hazánkban. Az első szint a hegyközség, mely a magyar bortermelés szerveződésének hivatalos alapegysége, köztestület, amelyet egy, vagy adott esetben több település bortermelői hoznak létre, és amely a minőségi bortermelés védelmében szabályozza és szervezi a hozzá tartozó területek termelését és kereskedelmét.

A második szint a hegyközségi tanács, mely egy-egy borvidék hegyközségi tanácsait fogja egybe. A harmadik pedig országos szint, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT), mely a hegyközségi tanácsok egy-egy képviselőjéből áll. A tavalyi év végén  125 hegyközség működött  Magyarországon 73 ezer taggal.  A hegyközség tagjai alkotják a közgyűlést, amely dönt a hegyközségi járulékról is, mely a hegyközségi rendszer fenntartásának döntő részét biztosítja. A már megtartott  közgyűléseken a hegyközség tagjai választották  meg a hegybírót és  a hegyközségi tanácsi küldöttet, aki képviseli a hegyközséget a második, borvidéki szinten.

Az új rendszerben két szekciót alakítanak, külön csoport képviseli a szőlészeket és külön a borászokat. Más országokban ennek vannak hagyományai, elsősorban ott, ahol a szőlőtermesztésből is meg lehet élni. A másik igen lényeges változás, hogy a hegybíró, bár a hegyközség tagjai választják meg, nem hozzájuk tartozik, hanem a HNT a munkaadója.  Az alapvető  feladata  a törvényesség védelme helyben.

Kevesebb lett nálunk a helyi szervezet

Varga Zoltán kertészmérnöktől megtudtuk, hogy megyénkben két borvidéken, a Somlón és a Balaton-felvidéken egy-egy  hegyközség alakult meg. Balatonfüred-Csopakon öt helyett  már csak három hegyközség működik és Badacsonyban a választások után is megmaradt az öt hegyközség. A szakember szerint a jövőben nagyobb szerepet kapnak a régiós együttműködések, mint itt a Balatoni Borrégió, melynek szervezésében már ötszáz borminta alapvizsgálatát végezték el ebben az évben.