Személyit a madaraknak: számos figyelemre méltó adatot, következtetést továbbítanak

A munka helyszíne a bánhalmai láperdő, az „áldozatok” pedig az énekes madarak voltak. A rögzített adatok számos tényt árulnak el a költöző madarakról, ezeket az összesítést követően az országos szervezethez továbbítják a madarászok.

Az országútról jobbra fordulok, a széles, murvás út fahíddal végződik. Átmegyek rajta, majd balra, egy nyárfasor végén megtalálom a tábort. Sátrak, egy fedett „ebédlő”, gyűrűző „társalgó”: nomád körülmények fogadnak.

- Köszönhetően az Agroprodukt. Rt.-nek, harmadik éve ezen a helyszínen tartjuk tíznapos táborunkat. Ők a közlekedést is, az életünket is megkönnyítik, most kaptunk egy ezer literes víztartályt. A vegyes láperdő-maradvány ideális környezet, a csapat nagy részével pedig már 2007 óta együtt járunk nyaranta gyűrűzni. Az augusztus 20-a körüli időpont állandó, a nyári szabadságot mindenki erre az időszakra teszi. Sokunknak ez a nyaralás - mondja el bevezetésképpen Hencz Péter, a pápai egyesület elnöke, aki nem csak fogja, fotózza is a madarakat.

Megtudom tőle, hogy a bokrok közé tizenhét függönyháló feszítettek ki, ezeket óránként ellenőrzik. Az első emberek hajnali öt óra körül kelnek, hat körül széthúzzuk a hálókat, reggeli, majd indulnak az ellenőrzések.

- Este nyolc körül az utolsó szedésnél összehúzzuk a hálókat, aztán minden kezdődik elölről. Néha adódik egy-egy elvetemült ötlet is: hidat építünk, komfortosabbá tesszük a tábori életet. Pár napra való élelmet hoz mindenki, de kétszer-háromszor főzünk is közösen. Minden este tábortüzet gyújtunk, ez hozzá tartozik a nomád hangulathoz - fogalmazott mosolyogva Péter.

- A hajnalok meglehetősen hidegek, kell a meleg hálózsák, a polárpulóver. Úgy nem ébred fel az ember arra, hogy éjjel fázik az orra. Mi a bokros élőhelyeken mozgó kis énekes madarakat gyűrűzzük. Ezek nagyrészt poszáták, füzikék, de megtalálható a gébics, és ha szerencsénk van, a lombkorona-szinten röpködő sárgarigót is foghatunk. A hálóval megfogott madarakat behozzuk a táborba, megvizsgáljuk őket, fölvesszük az adataikat, kapnak egy gyűrűt, majd szabadon engedjük őket - kapcsolódik a beszélgetésbe Aczél Gergely, aki vizsgázott gyűrűző.

Elmondja, hogy elsőként a madár faját, majd a korát (idei, vagy ennél öregebb), és a nemét határozzák meg. Végül megvizsgálják a madarak zsírját.

- Már több madárfaj vonul, ilyenkor sok táplálékra van szükségük, hogy a vonulási útvonal viszontagságait átvészeljék. Be kell tehát „speizolniuk”, ezért a bőrük alá zsírt raktároznak. Ha szétfújjuk a hason a tollakat, akkor lehet látni a zsírfoltokat. Ezek nagyságából, illetve a sárgás színezet alapján következtethetünk a kondícióra. A madarak bal lábára gyűrű kerül, ami egy olyan egyedi azonosító, mint egy személyi igazolvány. Ha egy gyűrűs madarat visszafogunk, újra fölvesszük az adatokat, ebből lehet következtetni például az útvonalukra. Ha például Olaszországban megfogják az én gyűrűs madaramat, a térképen azonnal össze lehet kötni Külsővat-Bánhalmát az olasz helyszínnel - mondja Gergely.

Felkerekedünk, megnézzük a hálókat. Szűk, de már jól kitaposott úton jutunk el a helyszínre. Van is madár, a másik csapat is hoz be a táborba, kezdődik az érdemi munka. A résztvevők - egy zenész, egy grafikus, biológus hallgatók, erdei iskola vezető, természetfotós és gimnazisták - összeülnek, és jegyzik a Gergely által diktált adatokat.

- Minél több megkerülésünk van, annál pontosabban kirajzolódnak ezek a vonulási útvonalak. Abból, hogy mennyi a fiatal és öreg madarak aránya, a fészkelési sikerességre következtethetünk. Persze a legalapvetőbb adat az, hogy milyen madár mozog a területen. Már készült egy dolgozat, amiben összesítettük, hogy eddig hány madarat gyűrűztünk ezen a helyszínen. 2007-től ötszáz madár kapott gyűrűt, ami nem egy rossz eredmény - fogalmaz a gyűrűző.

A táborlakók gyűjtik a területre vonatkozó adatokat is. Az élőhely a hajdan szélesen elterülő Marcal árterülete volt, gazdag növény- és állatvilággal. Ez ma már nagyon kevés helyen látható.

- Azt vizsgáljuk, hogy ma mennyi és milyen fajú madár használja, milyen intenzitással. Ez döntheti el, hogy a területet a későbbiekben érdemes-e védelemre felterjeszteni. Az arra érdemes megfigyeléseket, adatokat a hivatalok, a nemzeti parkok felé is továbbítjuk - foglalja össze a munka lényegét Gergely. Elárulja, hogy a madarászok nem tartanak otthonukban madarat. Ha van, az azért van náluk, mert sérült. Ők a madarakat szabadon szeretik.

Tudatos környezetrombolás folyik

Látjuk a tévében, olvassuk az újságban: veszélyben a Föld, egyetlen Földünk. Vesztét meggondolatlan mohóságunkkal mi magunk okozzuk. Olvadnak a sarki jégsapkák, kiirtjuk erdőinket, tönkrevágjuk az ózonréteget. Ezt látjuk a tévében, olvassuk az újságban. De nem érint meg bennünket. Egészen addig, amíg szemtől szembe nem találjuk magunkat azzal, hogy szűkebb környezetünk is pusztul. A fecskék, a gólyák kedvenc madaraink. Számuk az elsivatagosodás, a környezetszennyezés, a vadászat (öldöklés virtusból) miatt egyre csökken. Önzésből elvesszük élőhelyeiket, nagyravágyásunkban kiirtjuk táplálékukat. Mi még láthatunk gólyát. Vajon unokáinkat melyik múzeumba kell elvinnünk ugyanezért?