Levélkincs a gyűjteményben

Az endrédi birtokos török tiszt és Pisky István tihanyi várkapitány történetét számos legenda övezte. Ezek egyike, hogy Pisky és Ibrahim aga – a koppányi elnevezés a Somogy megyei Törökkoppány településre utalhat – jól ismerték egymást. Bár ez elsőre furcsának tűnik, nem számított ritkának a magyar és török nemesek között a hódoltság idején: Eötvös Károly például arról ír, hogy béke esetén a tihanyi réven keresztül látogatták egymást a magyar és török urak, s együtt is mulattak. A két tiszt tehát ismerte egymást, egyszer azonban valamin összevesztek, s becsületüket – a kor szokásának megfelelően – párbajjal próbálták megvédeni, mondta Márkusné Vörös Hajnalka, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese. A török aga levele 1589. március másodikán kelt s ebben a provokáló levelekre jellemzően számos nyomdafestéket nem tűrő kifejezés is szerepel.

Érdekesség, hogy ebben a korban a magyar törvények halállal büntették a káromkodást. A levél több szempontból is kuriózumnak számít: kevés párbajra hívó levelet ismernek a kutatók, emellett a végvárrendszer hétköznapjairól is információkat nyerhetnek belőle, mondja a levéltáros. A levélre nem született válasz, azt azonban a szakember nem tartja kizártnak, hogy a párbaj időpontját később egyeztették a felek. Arra, hogy a párbaj valóban megtörtént-e, illetve, hogy ennek a helyszíne a befagyott Balaton lett volna, kérdéses, mondja a szakember. Eötvös arról ír, hogy a párbaj elmaradt, mert az agának aznap három gyermeke született háremhölgyeitől.

A történészek annyit kiderítettek, hogy Pisky István évekkel később a szigligeti vár ostrománál vesztette életét. A párbajra hívó, provokáló levél megihlette Fekete Istvánt is, aki A koppányi aga testamentuma című történelmi regényében eleveníti meg a párbajt, a hatvanas években pedig Zsurzs Éva rendezett filmet. Márkusné Vörös Hajnalka úgy véli, a műalkotások létező személyek történetét dolgozzák fel, bár szerinte kérdéses, hogy minden úgy történt-e meg, ahogy leírják. A bizonytalanság legfőbb oka, hogy komoly legendárium épült ki a párbaj körül, amit a már hivatkozott Eötvös Károly is feldolgozott Balatoni utazás című könyvében.

Ibrahim aga levele 1951-ben, a ciszterci rend feloszlatásakor került a veszprémi levéltárba. A rend hányatott sorsú levéltári gyűjteményének egyik részét a rendőrség foglalta le. A Veszprémbe került kézirattári gyűjtemény másik részét később az Országos Széchényi Könyvtár kapta meg.

A ciszterciek tudós műgyűjtők voltak, így a rend története mellett olyan kiemelkedő politikai-közéleti személyiségek levelezését is megőrizték, mint II. Rákóczi Ferenc vagy Kazinczy Ferenc. A török tiszt levele valószínűsíthetően másolat, a levéltáros szerint írásképe ugyanis némiképp eltér a 16. században megszokottól. A legvalószínűbb, hogy az eredetinél ötven évvel később születhetett, megtartva az eredeti formát.

Az igazgatóhelyettes kiemelte, a Balaton és környéke két birodalom végvidéke volt a török korban amelyet a Habsburg és az Oszmán birodalom egyaránt a fennhatósága alatt tartott: mindkét birodalom sarcoltatta a lakosságot, de megegyeztek, hogy a felét szedik be az adóknak. A határsáv később a gálya-rab-prédikátoroknak is segítséget nyújtott, az itt lakó prédikátorokat nem tudta a magyar közigazgatás elfogni, arra hivatkozva, hogy az ő illetékességük csak a királyi Magyarország területére terjed ki.

Arról, hogy a legenda mennyire épült be a helyi hagyományba, egy 19. század eleji, kézzel készített térkép tanúskodik. A levéltár mintegy 700 kéziratos térképe közül az egyik endrédi térkép színes illusztrációja a török tisztet ábrázolja. A kéziratos térképeket gyakran illusztrálták rajzokkal, de az ritkaságnak számít, hogy egy török katonát ábrázolnának. A korabeli településeket felmérő térképek a reformországgyűlések hatására készültek azzal a céllal, hogy felmérjék a jobbágyok telkeit, illetve a legelőket és az erdőket kedvezőbb művelés alá vonhassák. Emellett rengeteg információt is hordoznak, az endrédi térképen például eltérő színekkel jelölték a művelési ágakat.