Hittel teli élet

Vallja, a család meghatározó az ember életében. Édesapja gépészmérnök volt, korán megözvegyült, ott maradva egy négyéves kislánnyal. A keresztény Élet nyomdában megismerkedett egy irodalom tanárnővel, házasságot kötöttek, ő volt a negyedik gyermek, Szegeden született 1933-ban. Sík Sándor piarista papköltő a család jó barátja volt, ő keresztelte meg. Az elemit a székesfehérvári irgalmas nővéreknél járta édesapja a városban alapította meg a Gróf Széchenyi István Ipari Középiskolát majd a Szent István ciszterci gimnáziumban folytatta tanulmányait.

- 1944 szeptemberében volt az első bombázás a városban. 11 éves voltam, de felfogtam a történéseket. A nyilas hatalom októberben letartóztatta apámat, németellenes, angolbarát, klerikális elvei miatt. A komáromi Csillag erődben raboskodott, mi Budán rekedtünk. Anyám kiimádkozta onnan. Azt kérte imádságában, hogy december 8-án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén együtt áldozhassanak. Így történt. Anyám szabaduló levelet szerzett, majd éppen hogy becsusszantak a körbezárt Budapesten. Ekkor már annyira lőttek, hogy a pincében, a szenesládák mellett, szalmazsákokon nyomorogtunk. Január 27-én kerültünk szovjet zónába, a felszabadítók davaj gitárral beálltak az ajtóba, vittek mindent, még az én órámat is.

Újabb hányattatás következett. Tavasszal vissza akartak költözni Fehérvárra, de jött az új uralom, a közszolgálati dolgozókat igazoltatták.

- Apámat is átvilágították, tény, hogy elvitték ugyan a nyilasok, nem volt ugyan jobboldali, de baloldali sem, viszont keresztény igen. Hiába álltak ki mellette kollégái, állásából elbocsátották. Szegény sorban nőttünk fel. Visszatértünk a fővárosba, itt folytattam a gimnáziumot. 1947-ben az iskolánk meghívást kapott a svájci bencésektől néhány diák nyaraltatására. Bekerültem közéjük, nagycsaládosként, meg a jó tanulmányi eredményemért. Egy hónapig a bencés atyák kollégiumában éltünk, ez egy éhező család gyermekének akkor maga a paradicsom volt. Megtetszett az életmódjuk.

Tizenhat évesen jelentkezett a zirci ciszterci oblációba, majd 1950. augusztus 19-én öltözött be novíciusnak. A beöltözés után két hónap múlva el kellett hagyniuk Zircet. Teherautó sofőr lett a Tefu-nál. Dr. Czike Jánosnak jogi diplomája és hivatásos gépjárművezetői jogosítványa van.

János atya büszke a vörösréz pajzsot ábrázoló kitüntetésre, mely Madarassy István ötvösművész munkája  (Fotó: Müller Anikó Hanga)

- Vége lett az ország szabadságának, a demokratikus életnek A szerzetesrendeket 1950-ben feloszlatták, A zirci apátságban akkor közel kétszáz rendtag volt, a kommunista rezsim egy tollvonással megszüntette tevékenységüket, mintegy kétezer szerzetespapot és nyolcezer nővért engedtek szélnek. Szent Bernát képét bűnjelként foglalták le, Endrédy Vendel apát urat hazugul megrágalmazták, megkínozták, tizennégy évi börtönre ítélték összeesküvés vádjával. Amikor tizenkilencen magunkra öltöttük a novíciusruhát, már lógtak a viharfelhők felettünk. Negyvenkét rendtársunk került börtönbe, minket is kihallgattak, megfenyegettek.

1950-66 között azért küzdött, hogy felszenteljék. Az ELTÉ-n jogi doktorátusi diplomát szerzett, summa cum laude minősítéssel, majd elvégezte az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológia szakát. Amikor hivatását, hitét nem gyakorolhatta, volt segédmunkás, sofőr, bírósági fogalmazó, és dolgozott az egyházi szeretetszolgálatnál.

- 1960-ban bekerültem az esztergomi szemináriumba. Két év múlva volt az utolsó nagy kirakatper a jezsuiták, a ciszterciek és a regnumos társaság ellen, összeesküvés címén, engem kidobtak, többszöri kérvényezésre kerültem később vissza. Az üldöztetés időszakában Endrédy apát úr Sigmond Lórántot bízta meg, hogy kormányzó perjelként vegye át a rend vezetését, aki szétszórattatás után polgári állást vállalt, orosztanári diplomát szerzett, hittanóráit és cserkész megbeszéléseit az utcán sétálva végezte, hogy a hatóság ne tudja őket lehallgatni. Így éltünk akkor. Pappá szentelésem után mindig továbbhelyeztek, ez volt a módszerük, hogy ne tudjunk közösséget kiépíteni. Hittant tanítottam, az egyházi jogszolgáltatásban jegyző, auditor, bíró, majd az Esztergom-Budapest Főszentszék bírósági elnökhelyettese, ezt követően a Szent István Bazilikához tartozó Pozsonyi úti kápolna igazgatója voltam tíz évig. Mikor kezdett pirkadni , 1988-ban visszahelyeztek a Szent Imre plébániára, onnan 1997-ben az Ulászló utcai kápolnába, 2009-es nyugdíjazásom után pedig a rend régi budai házába.

Négy éve él Zircen, a választott hivatása szerinti szerzetesközösségben, visszatérvén az ősi monostorba. Váratlanul érte a kitüntetés híre. Azt mondta, tucatnyit tudna mondani a szerzetesek közül, akik megérdemelték volna.

- Köszönettel elfogadtam. Örülök neki. A hitet ajándékba kapjuk, ajánlom, fogadjuk el. Isten mindenkinek felkínálja, aki válaszol rá, meglátja, megéri. Üzenem a mai fiataloknak, érdemes a hittel foglalkozni. Fontos a kitartás, mert sokszor csak fellángolás van, nem mélyül el a szeretet. Áldozatot kell hozni másokért. Ki kell kötni valami, valaki mellett, legyen az hivatás, család. Vallom, Istennel kell együttműködni, ez a titok, a többit bízzuk őrá. Szent Ágoston mondja: Aki téged teremtett a te közreműködésed nélkül, nem fog üdvözíteni a te közreműködésed nélkül .

János atya ismerői mondják, mindig bátorítást nyerhettek a belőle sugárzó derűből. A kommunista hatalom jó párszor próbálta jobb belátásra bírni, ám ő ellenállt a fenyegetéseknek, végig kitartott elvei mellett, és azokat nyíltan meg is vallotta.