Ha a magyar lélek lehetnék

Január elején az ember ígéretet tesz magának. Megfogadja, hogy lefogy, egészségesebben él, sokkal több pénzt szerez, vagy egyszerűen csak jobban odafigyel családtagjaira. Szerintem kevesen vannak, akik magukban is keresik néha a kiegyensúlyozott élet forrását. Azt mondják, mi, magyarok panaszkodunk, negatívan látjuk a jövőt, nem vagyunk összetartók és rendkívül irigyek is vagyunk. Persze én nem, te nem, csak úgy általában mi, magyarok. Ezért én azon gondolkodtam el, hogy mit fogadnék meg, ha én lennék az általános magyar lélek. Az első az lenne, hogy idén megpróbálok többet gondolkodni, jobban meglátni az összefüggéseket az életben. Igyekeznék következetesebb lenni és főleg bátor. Ha én lennék a magyar lélek, megfogadnám, hogy kiállok az igazamért, ha valami nem tetszik hangosan kimondom, nem pedig a sarki boltban panaszkodom leszegett fejjel. Befejezem végre azt, hogy másokhoz hasonlítom magam. Hogy nekik könnyebb, hogy jobbak a körülményeik. Átmennék a szomszédomhoz, megkérném bocsásson meg, amiért évekig megjegyzéseket tettem rá és arról beszéltem a háta mögött, hogy vajon miből vesz ezt meg azt. Azt mondanám, kíváncsi vagyok rá, hogy ő hogyan látja a világot, neki mik a vágyai.

Ha én lehetnék a magyar lélek, azt hiszem, alapvetően megváltoztatnám a gondolkodásmódomat és sokat beszélgetnék fiatalokkal, akik már az európai értékek mentén nőttek fel. És nem utolsósorban sokkal többre becsülném magam.