Hétvége

2014.07.11. 11:05

Egy másik arcra és új életre várva

A saját arca leégett, azt csak egy fénykép őrzi. Noha feleségétől elvált, az esküvői képen mutatja, milyen is volt ő hajdan. Testének 40 százalékán szenvedett harmadfokú égési sérüléseket, gégéje, tüdeje is károsodott, levegőt venni csak a torkába helyezett csövön (kanülön) keresztül tud.

Varga Domokos Péter

Szabó András Béla most éppen arcáthelyezéses plasztikai műtét előtt áll, de egyelőre nincs megfelelő donor. Új arcot egy másik ember élete árán kaphat. Ő és egy orvoscsoport arra vár, hogy egy hozzá nagyjából hasonló korú és arcberendezésű, emellett az ő fiziológiai és genetikai paramétereivel összeegyeztethető ember úgy veszítse el az életét, hogy az arca épen maradjon.

Szabó András két és fél éve, mióta gázrobbanásban megégett, a zirci Erzsébet kórházban él. Nem véletlen a szóhasználat, egyelőre ez a kórházi szoba az otthona. Innen viszik további kezelésekre és műtétekre, és utána ide tér vissza. Nincs semmilyen jövedelme, nem kap járadékot, most már átmeneti segélyt sem, nem segíti a családja. Abban, hogy ilyen helyzetbe került, nyilvánvalóan szerepet játszott múltja, korábbi életvitele – amiről keveset beszél ő is, meg azok is csak sokat sejtető félmondatokkal utaltak rá, akiket ügyében megkérdeztem –, és természetesen a balszerencse, ami nem válogat.

A történetét saját szempontjai szerint meséli el, fontos és kevésbe fontos részletekre mások másképpen emlékeznek, esetenként az ügy dokumentumaiból is más derül ki. De őszintén hiszi minden mondatát, állításait állapota hitelesíti. Mindenekelőtt ismerkedjünk meg Szabó András tragédiájával a saját előadásában.

Szabó András Béla testének negyven százalékán szenvedett harmadfokú égési sérüléseket, gégéje, tüdeje károsodott, levegőt venni a torkába helyezett kanülön keresztül tud (Fotó: Varga Domokos Péter)

Dokumentumokból idézi fel a történteket. 2011. 11. hó 22-én 14.35 perckor Veszprémben a Pápai úti Shell kútnál, a használaton kívüli autószalon épületében gázrobbanás történt. A 2012. 10. hó 15-én kelt rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyve szerint az igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy Szabó András Béla súlyos, maradandó fogyatékosságnak megfelelő sérüléseket szenvedett. (A vele lévő másik férfi kisebb sérülésekkel úszta meg a robbanást.)

Egyes részleteket felolvas, de aztán belelendül, és mesél. Eleinte kissé nehezen értem furcsa beszédtónusa miatt, de aztán én is belelendülök, hallgatom: "Pálfy Sándornak dolgoztam, ő bérelte a volt Suzuki szalon épületét. A berendezés nagy részét már lehordtam Füredre, a maradék bútorzat lett volna az utolsó forduló. Elkértük a kulcsot a Shelltől, kinyitottam az ajtót, egy-két másodperc múlva robbantunk. Utána se kép, se hang. Engem helikopter vitt Győrbe, állítólag magamnál voltam egy darabig, de semmire nem emlékszem, 34 napig voltam kómában. Mikor magamhoz tértem, nem tudtam hol vagyok, nem tudtam, mi történt velem. Azóta kórházban vagyok. Győrből három hónap után átvittek Veszprémbe a baleseti sebészetre. Még Győrben kivették a kanült, amit azért tettek be korábban, mert a légútjaim a láng belégzésétől megsérültek, a gyógyulás során a hatalmas hegektől a levegő útja elzáródott. Veszprémben kaptam egy légúti szűkületet, olyan hirtelen jött, hogy azonnal el kellett vágni a gégémet, és újra betenni a kanült. Azóta is bent van, de gégemikrofonom nincs, mert nagyon sok gyakorlás után megtanultam anélkül beszélni. 2012 áprilisában Veszprémből áthoztak Zircre. Ekkor még nagyon rossz állapotban voltam, fejemen, kezemen nem volt bőr, néhány ujjam helyén meg csak csonk. A harmadfokú égési sérülés azt jelenti, hogy általában nem csak a bőr, a hús is leégett rólam, csontig. A combom felső részéről fejtették le a bőrt, azzal pótolták ki az arcomon a hiányzó részeket. Zircről vittek el a különböző kórházakba, újra Győrbe és Veszprémbe, majd Székesfehérvárra és Budapestre a Semmelweis klinikára, életmentő és plasztikai műtéteket sorát végezték már el rajtam. Van rá remény, hogy egyszer a kanült is kiveszik, meg a drótokat a kezeimből. A bal kezem egyáltalán nem tudom használni, de a jobbal már meg tudom fogni a kanalat, a kést. Nagyon-nagyon lassan megy és igen sokáig tart az étkezés, de megtanultam egyedül enni. Ez azért is nehéz, mert az arcomat feszíti a bőr, szorít, mintha gumi lenne ráhúzva, nehezen nyitom ki a szám. Az egyik szemem már megműtötték, azzal már egészen jól látok, a másikkal alig. A kisebb műtéteket most azért hagyták abba, mert a nagy, arcáthelyezéses plasztikai műtéttel együtt majd mindent rendbe tesznek. Ez állítólag 36 óráig fog tartani, ilyet Magyarországon még nem csináltak”

(Fotó: Varga Domokos Péter)

Megszakítom a szóáradatot, mert praktikus dolgok érdekelnének: megélhetés, táppénz, rokkantsági járadék, bármilyen segély. Nem lepődöm meg, hogy a most 55 esztendős, a kórházat két és fél éve elhagyni képtelen Szabó András senkitől semmit nem kap. Először a munkáltatói vonalon futunk végig.

Szabó Andrásnak csak az az állítása állt meg, hogy valakinek dolgozott, de a hatóság szemében ez nem jelentette azt, hogy alkalmazott lett volna. Bár ezt ő is pontosan tudta, de azt mondja, Pálfy úrral már megegyeztek arról, hogy hamarosan hivatalosan bejelenti. Kezdetben a kórházban is többször meglátogatta, de aztán elmaradt, ha hívja, a telefonját nem veszi fel.

Nekem több szerencsém volt, az enyémet felvette. Elmondta, gyerekkora óta ismeri Szabó Andrást, akit folyamatosan segített, ameddig tudta és amaddig hagyta magát, vitt neki élelmet, "némi nemű pénzt is". Valamikor András egy szorgalmas, rendes ember volt, de nem egyszerű eset. Munkaviszonya általában nem volt, alkalmi munkából élt, Pálfy Sándor segített neki a jogosítványa visszaszerzésében is. Majd ezek a mondatok is elhangzottak: "Próbáltam neki talpra állásában segíteni, ...tudtam neki munkát adni, amikor arra szüksége volt". Azt is mondta, nem tehet arról, hogy a Shell tulajdonában lévő épület felrobbant, ő azt évekkel korábban bérelte. Szabó András úgy került oda, hogy "volt ott néhány darab bútormaradékunk, az Andrást meg egy barátját megkértem, ha annyi energiájuk és idejük van, akkor hozzák ezt el nekem". Pálfy Sándor ezúttal is határozottan cáfolta, hogy Szabó András az alkalmazottja lett volna, "ilyen kis apróbb ügyekben segítgetett nekem, hogy legyen valami kis ellátmánya". De ez inkább baráti gesztus volt, mert látta, hogy vergődik, sodorja az élet ide-oda. A kórházban már azért nem látogatja, mert nem győzi energiával: "...van egy nyolcéves kislányom, akit fel kell nevelnünk, és van egy 88 éves édesanyám, akit gondozok".

A sajtókapcsolatokért felelős munkatársukon keresztül megkerestem a Shell Hungary Zrt.-t is, tőlük az alábbi választ kaptam: "Igen, folyt az üggyel kapcsolatban belső vizsgálat, amelyből a vezetés levonta a tanulságokat és megtette a szükséges lépéseket. A töltőállomás üzemeltetője rendszeres kapcsolatban volt a megsérült személlyel és rendszeresen látogatta a kórházban. A balesetet szenvedett személy anyagi támogatásban is részesült."

A rokkantsági vonal sokkal egyértelműbb. A Veszprém Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve nyolcvan százalékban határozta meg Szabó András rokkantsági fokozatát. Ez a 2013. február 26-án kelt, megváltozott munkaképességű személy ellátást elutasító határozatukban szerepel. Íme az indoklás: "Megállapítást nyert, hogy Szabó András Béla a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül nem volt legalább 1095 napon át tb-biztosított, az iskolai tanulmányai megszűnését követően 180 napon belül sem vált biztosítottá, ezért a megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult." Majd egy sok mindenről árulkodó mondat: "A rehabilitációs hatóság komplex minősítés keretében megvizsgálja a kérelmező egészségi állapotának százalékos mértékét, a rehabilitálhatóságot, és rehabilitálhatóság esetén rehabilitációra tesz javaslatot."

Tekintsük át a rendőrségi vonalat, erről a már említett vizsgálatot lezáró jegyzőkönyv mond el legtöbbet. Ebben szerepel, "a megsérült két fő részéről mulasztás vagy szabályszegés nem volt megállapítható". Ugyanakkor azt is leírták, hogy "az épületben lévő gázkazánnál a gázcsatlakozó csavarzat nem megfelelően volt tömítve, illetve a használaton kívüli épületben a gázfőelzáró csapja meg volt nyitva". Mindezek ellenére a rendőrség "az elkövető kilétét nem tudta megállapítani, ezért a nyomozást felfüggesztette". Ezt a határozatot a Veszprém Városi Főügyészség hatályon kívül helyezte, "új nyomozati cselekmény végrehajtását írta elő". Azonban ennek során sem derült fény arra, ki és mivel okozta a balesetet, "amennyiben az elévülési határidőn belül az elkövető kiléte megállapítást nyerne, úgy ellene az eljárást folyamatba helyezem, és erről a sértettet értesítem" – zárul a jegyzőkönyv.

Ide kívánkozna még a "sértett" egyik megjegyzése: Az épületet, ahol a robbanás történt, villámgyorsan eltakarították a föld színéről.

Kis utána járással megtudom, az elévülési határidő az ügyben kiszabható büntetési tétel felső határa, ami ebben az esetben öt év, tehát nem járt le. Azaz, elméleti esélye még van annak, hogy hivatalosan is kiderüljön, miért robbant fel a Shell kút melletti épület, és ki ezért a felelős. Akit (esetleg) kártérítésre lehetne kötelezni.

Marad még a családi vonal, mert Szabó András ugyan elvált a feleségétől, de van négy felnőtt gyermeke, és élnek a szülei is. De erről nem kíván beszélni, jól érzékelhető, hogy ezek a kötelékek régen megszakadtak, és a vele történt tragédia csak részben és rövid ideig tudta feledtetni a hajdani sérelmeket. Megjegyzem, hogy ma már Alkotmányban előírt kötelessége a gyermekeknek a szüleikről gondoskodni, de az összeégett ember erre is csak legyint.

Mint azt említettem, Szabó András már segélyt sem kap. Indoklást, választ erre azoktól kértem, akik eddig segélyezték, az állandó lakcíme szerinti lakóhelyének polgármesteri hivatalától. Dr. Szántód Anitától, a csopaki önkormányzat jegyzőjétől, azt a választ kaptam, a község helyi rendelete értelmében rendszeres szociális segélyt nem adnak, az igénylők egy évben négyszer kérhetnek átmeneti segélyt. Döntést az önkormányzat szociális és oktatási bizottsága hoz. Szabó Andrásnak a tavalyi év folyamán három alkalommal ítéltek meg tíz-tízezer forintot, az előző években minden beadott kérelmére kapott segélyt. A bizottság most először nem támogatta Szabó András segélyezési kérelmét, a döntés mindenben megfelel a jogszabályokban foglaltaknak.Kíváncsi lettem volna részletesebb indoklásra, ezért megkérdeztem a bizottság elnökét, Tislér Gézát is. Ő néhány, a körülményeket magyarázó mondat után közölte, inkább nem nyilatkozik, visszavonja az addig elmondottakat is.

(Fotó: Varga Domokos Péter)

A Szabó Andrásnak írt levél szövegéből az következik, hogy nem egy alkalomról, hanem a "segélyezés nem támogatásáról" van szó. A jegyző nyilatkozata alapján csak remélhetjük, mégis csak egyszeri döntésről lehet szó.

Nyilvánvalóan megvoltak a szociális bizottságnak a szempontjai, mikor a semmilyen jövedelemmel nem rendelkező Szabó Andrástól megvonták az egyszeri tízezer forint segélyét, de a falu gazdagsága legalábbis árnyalja álláspontjukat. Csak néhány adat erről: a GfK Piackutató Intézet által közreadott, a vásárlóerő alapján elvégzett felmérés alapján a leggazdagabb ezer fő feletti települések listáján Csopak országos összesítésben 2010-ben első, 2011-ben harmadik, 2012-ben a második helyezést érte el.

De tegyük tisztába, mit is jelent a döntésük: Szabó András most nem tud wc-papírt, papírzsebkendőt vagy egy szem gyümölcsöt vásárolni magának. Nem tud egy kávét meginni. Ha nem lenne kórházban, egyáltalán nem tudna miből megélni. Mert még most, ilyen körülmények között is szeretne élni. Tervei vannak és bizakodik. Várja a nagy műtétet, mikor megkapja valakinek az arcát.

Hogy egy másik arccal elkezdhessen egy másik életet.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!