Óriási tömeg köszöntötte a hazatérő kézilabdázókat

Már hagyomány: a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjéről hazatért veszprémi csapatot az Aréna előtti téren köszöntik a szurkolók. Itt szokták megünnepelni a szezonban elért sikereket, illetve búcsúztatni a távozó játékosokat.

A Telekom Veszprém idén begyűjtötte 26. magyar bajnoki címét, a BL-ben pedig a fináléig menetelt. A nagy álom ezúttal sem teljesült, az együttes ezüstérmes lett, ennek ellenére a bakonyi szurkolók remek hangulatban várták és igazi ünnepi fogadtatásban részesítették kedvenceiket. A játékosok egyenként léptek a csarnok előtti téren felállított színpadra. Először Porga Gyula, Veszprém polgármestere köszöntötte a fiúkat. – Három gondolat keringett a fejemben a döntő óta eltelt egy napban. Az első a csalódottság, hogy megint nem sikerült. A második viszont az öröm, hiszen van egy csapatunk, amelyet mi szeretünk, és szerintem ez a legfontosabb – fogalmazott Porga Gyula, aki megjegyezte: hat hónappal ezelőtt senki sem gondolta, hogy ilyen ünneplés lesz itt június elején. És most itt áll Európa, és mondhatjuk, a világ második legjobb alakulata. – A harmadik dolog, ami szerintem szintén fontos, az a remény. Biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb mi leszünk a világ legjobb csapata. Köszönöm, hogy van egy fantasztikus együttesünk és egy fantasztikus közönségünk.

Szabó János, a Veszprémi Építők Sportegyesület elnöke felolvasott egy levelet, amelyet egy egyesült államokbeli szurkoló írt a klubnak. A drukker úgy fogalmazott: nagyon büszke a csapatra, sokszor nagy nehézségek árán tudja csak nézni a meccseket, de látja, mennyit dolgozott a társaság ebben az idényben. Bízik benne, hogy levele kis vigaszt nyújt azoknak a veszprémieknek, akik nagyon le vannak törve. Folytassák az elkezdett munkát, ő pedig testvérével továbbra is szorít majd az együttesnek.

– Szerintem ez a levél mindent elmond rólunk, rólatok, erről a közösségről. Úgy gondolom, ma lehetünk szomorúak, hiszen egy nehéz nap áll mögöttünk. De ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk és hová jutottunk el. Semmi mást nem kívánok, csak azt, hogy jövőre legalább ugyanennyit elérjünk – mondta Szabó János, akit Csík Zoltán, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója követett a színpadon.

– Először is azt szeretném mondani nektek, hogy én elégedett vagyok – emelte ki, hozzátéve: a csapat teljesítette az elvárásokat, visszaszerezte a bajnoki címet és bejutott a BL négyes döntőjébe. – Amiatt a munka miatt is elégedett vagyok, amelyet az itt dolgozó stáb véghezvitt ezzel a klubbal. A játékosok a pályán, mi pedig egyéb területeken küzdöttünk nagyot – árulta el, és megköszönte a támogatást az egyesület mögé álló tulajdonosnak, a részvények többségét birtokló Duna Aszfaltnak és Mészáros Lőrincnek.

A final fourral kapcsolatban hangsúlyozta: a csapat derekasan küzdött, és Nagy László, illetve Sterbik Árpád sérülésére utalva hozzátette: ha egészséges az a bal kéz és az a jobb láb, akkor más eredmény született volna a döntőben.

Az eseményen búcsúztatták a távozó játékosokat, a dán René Toft Hansen, valamint a magyar válogatott Iman Jamali és Mikler Roland eligazol, Momir Ilic és Nagy László pedig befejezi pályafutását. Ez volt a hétfői ünnep legmeghatóbb része, hiszen a kézilabdázók – akiknek videóbejátszásokkal kedveskedtek – elérzékenyülve köszöntek el.

– Öt gyönyörű évet töltöttem itt, ami után nagyon nehéz a búcsú – mondta elcsukló hangon Mikler Roland, aki a következő szezonban a MOL-Pick Szeged játékosa lesz. A kiváló kapus óriási tapsot kapott és a bajnoki döntő óta már jól ismert szurkolói rigmust: gyere vissza, gyere vissza!

– Sajnálom, hogy a vége így alakult. Köszönöm a klubnak a lehetőséget, a csapattársaknak a közös munkát, és nektek, hogy mindig itt voltatok velünk, velem, jóban és rosszban egyaránt. Akadtak hullámvölgyek és -hegyek, most majdnem felértünk a hegy tetejére. Lehet, hogy furán hangzik a számból, hiszen riválishoz igazolok, de sok sikert nektek! – tette hozzá könnyeivel küszködve.

Nagy László szintén nehezen találta a szavakat. Elárulta, a klub korábbi vezetője, Hajnal Csaba már 17-18 évesen le akarta igazolni, de akkor ő a Barcelonát választotta. Az elnök nem hagyta annyiban a dolgot, több mint tíz évet kellett várni rá, de elérte, hogy Veszprémben játsszon. – Először nehezen képzeltem el, de nagyon örülök, hogy így történt. Egy szenzációs klubnak lehettem a része. Büszke vagyok arra is, hogy ennyi sportszerető ember van az országban. Ti vagytok a legnagyobbak!