Három évre van szükség ahhoz, hogy valakiből versenyző válhasson

Hogy nem mosódik le az arcukról az élénk smink? S miért nem esik szét a kontyuk a kűrök alatt? A további kérdésekre is Aranyossy-Nagy Zsófia válaszol, aki még tíz évvel ezelőtt válogatott sportoló volt.

– A zenét egy külső és egy víz alatti, a diszkoszhoz hasonló méretű és formájú hangszóró sugározza. Ez utóbbit egy méter mélyen engedjük le a medence széléről. Ezt az igen drága, közel 300 ezer forintot érő szettet – két víz feletti és egy víz alatti hangszóró erősítővel – nyáron kapta a szakosztályunk a szövetségtől – meséli Zsófia, akit hat évvel ezelőtt hívott a Veszprémi Úszó Klubhoz a vezetőedző, Balogh János. Nem kellett könyörögni a Csopakon élő kétgyerekes anyának, ugyanis neki a víz a mindene: kilencéves kora óta versenyzett, többször volt magyar bajnok, bekerült a korosztályos válogatottba is. Huszonhárom évesen hagyta abba az aktív sportolást.

– A korosztályoknak megfelelő zenét választok ki, illetve a lányok javaslatait is figyelembe veszem. Míg a legkisebbekhez, a 9–11 évesekhez a magyar népdalok állnak közel, amiket értenek, átéreznek, addig a nagyok, a 12–18 évesek modern zenére adják elő a kűröket. Ma már nem jellemző, hogy a versenyeken klasszikus zene szól, a 2000-es évek után kezdett népszerűbbé válni az énekes zene. Ez a változtatás is a sportág népszerűsítése érdekében történt, bár nem panaszkodhatunk, van elég nézőnk. Használunk filmzenét is, ekkor egy-egy jelenetet eljátszanak a versenyzők víz alatt és fölött. A megmérettetéseken mindenki előadja a kötelező gyakorlatot, amihez fehér sapkát és fekete dresszt lehet csak viselni. Egyéni, páros, vegyes páros, csapat és szabadkombinációs versenyszámok vannak. Ez utóbbi amolyan show-műsor, vízirevü. A másik közönségkedvenc versenyszám, amikor akrobatikus elemeket mutatnak be a versenyzők: ekkor számos tartott kiemelést, dobást láthatunk. A számok 3–4 percig tartanak, ez idő alatt a lányok körbeússzák a medencét, hogy mindenkinek – a bíróknak is! – jusson a látványból, a mosolyukból.

Mindezt a könnyedség látszatával kell előadniuk, ho-lott igen komoly szellemi és fizikai erőfeszítést követel a szereplés. Nagyon nehéz fejjel lefelé állni a vízben, míg a láb folyamatosan mozog, elemeket és összekötő mozdulatokat hajt végre. Azért használnak a lányok orrcsipeszt, mert hosszabb, akár 20 másodperces lábmunkánál fontos, hogy a levegőt bent tartsák, a víz ne jusson be az orrukba. Úszószemüveget csak edzésen használnak. Ha valamelyikükön látni itt-ott egy lila foltot, az azért van, mert véletlenül megrúgták a társukat. Idő kell, míg megszokják a szoros, de látványos alakzatokat.

És akkor beszéljünk a lányok arc- és hajdíszítéséről!

– Mivel művészi sportágról van szó, fontos a kinézet az ügyesség, könnyedség mellett. A legideálisabb a vízálló smink, amit a profik is használnak, főleg, ha több számban is versenyeznek egy nap. Amúgy a normál rúzs, szemfesték és pirosító is megteszi. Gondosan ügyelnek rá, hogy ne dörzsöljék el. Külön bíró ellenőrzi a verseny előtt a megfelelő sminket, ami nem lehet ízléstelen, és nem lépheti túl a megengedett felület nagyságát. Tudok olyan külföldi sportolóról, aki „fellépés előtt” lealapozózta a tetoválását. Körülbelül 45 perces művelet a haj kontyban való rögzítése és annak zselatinnal történő fixálása. A recept az alábbi: a tortazseléporra for-ró vizet kell önteni, majd némi lehűlés után ecsettel lekenni a hajat. Kopogós keménységű lesz a frizura, amit fejdísz fog össze. Csakúgy, mint a korcsolyázóknál, a mi sportágunkban is, amit ez évtől művészeti úszásnak neveznek, emeli a látványosság színvonalát a tetszetős dressz, amely fényes, csillogó, gyöngyökkel, kövekkel díszített, a zene hangulatához illő. Mibe kerülnek ezek? A mi szintünkön 20–25 ezer forintba, de a nemzetközi versenyeken szereplők 50–100 ezer forintos dresszeket viselnek.

Aranyossy Zsófia munkáját második éve két tanítványa segíti: a vízben Kristóf Julianna és Krasznai Lilla (mindketten a felnőttek között versenyeznek), míg a szárazföldön Szokoly Réka (torna) és Sitóné Léna (tánc) dolgozik a fiatalokkal. Négy csoportban negyvenen vannak, a 7 évestől a 18 évesig. A társaság a hazai huszonhat egyesület közül a középmezőnyben helyezkedik el, ami az eredményességet illeti. Az edzéslehetőségeik korlátozottak: egy, illetve két pályát vehetnek igénybe a veszprémi uszodában, szemben egy fővárosi klubbal, ahol az edzés idejére 2–3 pályát kapnak a szink- ronúszók.

Hogy valakiből versenyző válhasson, három évre van szükség. Az első esztendőben heti egy vizes és egy szárazföldi edzést tartanak úgy, hogy ajánlott emellett tánctanárhoz, illetve tornatanárhoz is járniuk – persze később is. A második évben már másfél órás edzés van, a harmadikban két óra, a negyedikben három órára nő egy-egy foglalkozás. Válogatott szinten ez napi 6–8 órás gyakorlást jelent.

– A pár perces kűrt betanításkor 30 másodpercekre bontjuk. Ha ez megvan, jöhet a következő fél perc az újabb elemekkel. Így épül fel egy koreográfia. Minden szárazföldön kezdődik. Kézzel gyakoroljuk be a láb és a karok mozdulatait. A nyitott kézfejjel a karok mozdulatát mutatjuk be, míg ha zárt az ujjunk, az a lábbal való munkát jelzi. Ez komoly szellemi és fizikai munkát igényel. Azért jók az edzőtáborok, mert akkor mindennap több órán át edzhetünk, könnyebb elmélyülni, összehangolódni, begyakorolni az elemeket, kűröket.

A lányoknak tökéletesen be kell vésniük az ütemre történő számolást, amit én a medence fémkorlátját egy kanállal ütök ki – ami jól hallható a víz alatt. Mindenkinek számolni kell magában, hogy egyszerre tudjanak mozogni. Ha nincs zene, se kanalas segítség, akkor a csapatkapitány hümmögése adja meg a mozgás ritmusát a víz alatt.

Az edző, akinek Füreden is van negyven tanítványa, azt mondja, abból lesz jó szink-ronúszó, aki jól úszik, az átlagnál lazább, hajlékonyabb, jó az ütemérzéke és a memóriája. Csak a tehetség kevés, vasszorgalmat igényel ez a sport is. Éppen ezért, aki sokra szeretné vinni, otthon is gyakorolnia kell a mozgást, számtalanszor meghallgatni a zenét. Két-három év után minden eldől, ekkor az edző megbeszéli a szülőkkel, hogy érdemes-e ebbe a sportágba több energiát ölni, vagy inkább más testmozgást válasszon a fiatal.

Zsófia a versenyzőit arra kérte, hogy vezessenek edzésnaplót, amiben feljegyzik tapasztalataikat, érzéseiket, pálcikafigurákkal lerajzolják az elemeket és a kűr koreográfiáját. Hétvégeken viszont ők kapnak e-mailt, amelyben edzőjük csupa olyan dolgot emel ki, amiért megdicsérheti őket. A lelkükkel is törődik.

– Ha nem is lesz mindenkiből első osztályú versenyző, de azt bizonyára elérem náluk, hogy egy életen át sportoljanak. Én 33 évesen vettem részt ősszel a Budapesten rendezett masters világbajnokságon, ahol volt korábbi válogatott csapattársaimmal a 30–39 évesek között az elsők lettünk. Megjegyzem, a legidősebb szinkronúszó 77 éves volt.