A fánktól a busójárásig – Egy pápai néprajzkutatót kérdeztünk a farsangi szokásokról

A régiek a legnagyobb mulatozásokat az időszak végén, a farsang farkának is nevezett három napon: farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden tartották – emelte ki Psenák Emese néprajzkutató, a pápai Kékfestő Múzeum munkatársa.

Psenák Emese kifejtette, szokás volt, hogy a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön, az úgynevezett kövér- vagy zabálócsütörtökön zsíros ételeket főztek és sokat ettek, mivel úgy tartották, hogy ennek hatására bő lesz a termés, kövérre híznak a disznók.

– Az asztalra ezekben a napokban különféle ünnepi ételek kerültek. Többek között disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka. Fontos volt, hogy minden ételt hamvazószerdáig elfogyasszanak, mert ezután kezdődött a böjt. A hamvazószerda utáni napon, amelyet csonkacsütörtöknek neveztek, fogyasztották el a farsangi ételek maradékát – magyarázta a néprajzkutató. Psenák Emese megjegyezte, a farsanghoz kapcsolódtak jókívánságmondó, adománygyűjtő szokások is. A szó mágikus erejébe vetett hit alapján köszöntőkkel biztosították az esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét, a termékenységét. A legények házról házra járva mondták el köszöntőiket vízkereszttől húshagyókeddig.

– Farsang alkalmával a legények és leányok különféle jelmezeket, rossz ruhákat öltöttek magukra, a fejükre harisnyát vagy álarcokat, maszkokat húztak. A jelmezbe bújt alakoskodókat dőréknek nevezték. A lányok általában legénynek vagy valamilyen férfifigurának, a fiúk pedig leánynak öltöztek, illetve valamilyen női figura jelmezét öltöttek magukra.

Kedvelt alak volt a cigány asszony, az ördög, a kereskedő, a csúf, a katona, a menyasszony, a halál, a boszorkány, a kéményseprő, a menyecske és a legény. Ezek mellett az állatmaszkok is népszerűek voltak, például a medve, a ló, a kecske, a gólya és az ehhez hasonlók – mutatott rá Psenák Emese.

Hozzátette, a farsangosok különféle játékokat is előadtak, így például Cibere vajda és Konc király, azaz a farsang és böjt tréfás küzdelmét.

– Szokás volt a lakodalmas és a halottas játékok megjelenítése is. Egyes helyeken menyasszonynak öltöztek, és a házaknál lakodalmas énekeket adtak elő. A beöltözött párt a fiatalok énekszóval kísérték végig a falun. A halottas játékok és a temetési paródiák a farsang, valamint a tél temetését jelképezték. A beöltözött fiatalok különböző csínytevéseket is végrehajtottak: bekormozták a járókelők arcát, illetve bekéredzkedtek házakba, ahol felfordulást csaptak, ételt csentek – árulta el a Kékfestő Múzeum munkatársa.

Hangsúlyozta, a fiatalok mellett más korosztály is megünnepelhette a maga farsangját. Így kerülhetett sor az úgynevezett asszonyfarsangra, amikor is az asszonyok este összegyűltek, italoztak, férfiak nélkül mulatoztak.

– A legtöbb táncmulatságot farsang idején tartották. A fiúk már a mulatságot megelőző napokon (amikor családoknál jártak köszönteni) elhívták a lányokat a táncmulatságba. Ennek fontos szerepe volt a párválasztásban. A lányok ilyenkor adtak a legényeknek bokrétát a kalapjukra. Ezt a bokrétát a legény farsangvasárnap a kalapjára tűzte, és azzal a lánnyal táncolt, akitől kapta. Mivel a farsang az udvarlás, a párválasztás, a lakodalmak legfőbb ideje volt, ezért is terjedt el a vénlánycsúfolás szokása: megtréfálták, kicsúfolták azokat, akik koruk ellenére még férjezetlenek voltak – fűzte hozzá a néprajzkutató.

Psenák Emese megjegyezte, farsang idején a termékenységvarázsló, gonoszűző szokásoknak, illetve a farsangi báloknak, alakoskodásnak a szórakozás mellett mágikus jelentőségük volt. A tavasz elővarázslását, az élet folytonosságát, az egyén és a közösség gyarapodását, sikerét segítette elő.

– Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a mohácsi busójárás és a mohai tikverőzés. Mindezek mellett iskolák, hagyományőrző intézmények, csoportok, szórakozóhelyek is megelevenítik ez időszakban a farsangolás egy-egy vidám mozzanatának hagyományait – hangsúlyozta Psenák Emese.