A közösségi oldalak térhódítása a munkaerő piacon

A mai felgyorsult világban az internet nélkülözhetetlenné vált nem csak a privát életben, de a napi munkában is, hisz egy fontos információ, percek, sőt másodpercek alatt elérhető. A különféle közösségi portálokon való jelenlét szinte már-már természetesnek számít. Miként érvényesül ez a tendencia az álláspiacon, a munkaadók és munkavállalók körében? - erről kérdeztük Egyed Ildikót, az egyik munkaerő-közvetítő cég vezetőjét.

Olyan céget nem igen találunk, ahol a szellemi dolgozók nem férhetnek hozzá az internethez. Ennek használatára azonban már lehetnek bizonyos korlátozások, például hogy milyen oldalakat tekinthetnek meg, esetleg mennyi időt tölthetnek el böngészéssel, mondta a cégvezető. Ott, ahol kifejezetten csak szakmai célokra engedélyezik az internet használatát, óhatatlanul is előfordulhat, hogy a munkavállalók időnként privát oldalakat nézegetnek munkaidőben.

Az internet használatát okosabb inkább szabályozni, mintsem teljesen korlátozni, tette hozzá a szakember, hiszen a cég ebből még akár profitálhat is. Példaként hozta fel a két legnépszerűbb közösségi oldalt. A Facebook főként privát, a LinkedIn inkább üzleti-szakmai kapcsolatépítésre, fejvadászatra szolgál. Itt a munkavállalók a céggel kapcsolatos pozitív híreket, eseményeket, új termékeket, friss állásajánlatokat is posztolhatják, ezzel komoly „employer branding” (munkáltatói márkaépítés) tevékenységet végezve a munkaadók javára.

Ezen közösségi oldalakat a munkaadók információszerzésre szintén előszeretettel használják. Manapság már természetesnek számít, hogy egy személyügyes (HR-es) a jelöltekről nem csak az önéletrajz, a referencia és a személyes benyomások, hanem a közösségi profilok és az ottani tevékenységek, posztok, közzétett fényképek alapján alkot véleményt, így azoknak, akik állást keresnek, hatványozottan érdemes odafigyelniük arra, milyen „én márkát” közvetítenek saját magukról a külvilág felé. Ajánlott végiggondolni, mik azok az információk, melyeket mindenkivel, és mik azok, amit csak az ismerősökkel oszt meg. Nem csupán a közzétett információknak, de az egyes hozzászólásoknak, kedveléseknek is komoly súlya lehet. A HR-esnek azonban nem szabad kőbevésett előítéleteket levonni abból, amit lát, ugyanis nemzetközi kutatás már bebizonyította, az egyes profilok alapján kialakult első benyomás és előítélet nincs összhangban a valódi munkateljesítménnyel. Ezzel szemben bizonyos értékrendre, társas viselkedési normára, kommunikációs stílusra természetesen lehet következtetni, ami szimpatikus vagy éppen ellenszenves adott cégnek.

Egyed Ildikó jelezte, nemzetközi viszonylatban már több olyan eset is napvilágot látott már, amikor valakit csak azért menesztettek, mert a cég normáival ellentétes viselkedést tanúsított a közösségi oldalán. Idehaza szintén volt már erre példa. Azonban az nagyon összetett munkajogi kérdés, hogy pontosan mi számít törvénybe ütközőnek és mi nem. A munkáltatóknak lehetőségük van arra, hogy etikai kódexben leírják és szabályozzák az egyes viselkedési és kommunikációs normákat, amit ha vállalás után mégis megszegne valaki, joggal számon kérhetővé is válik.

Az, hogy ki mennyit mutat magából, mit és hogyan kommunikál a külvilág felé, az egyén szíve joga eldönteni. Azt azonban ne feledjük: vannak, akik csak a látottak alapján ítélnek meg bennünket, így a valós énünk örökre rejtve marad, nyomatékosított a szakember.