''Életben maradsz, ha tiszteled a hegyet!''

A hegyen eldől, mire vagy képes, kiderül, mennyire tudod kontrollálni magad. Kristálytiszta lappal állsz ég és föld között, nem messze a világűrtől. Kell, hogy jól tűrd a monotonságot. Mert sokszor várni kell jó hóra-, és időjárásra, indulási engedélyre, olvadó jégre.

Ezt Klein Dávid hegymászó mondta a Naplónak, miután bejelentette, oxigénpalack nélkül a „Spar Everest Expedícióval” indul a Földkerekség legmagasabb hegyére, a 8848 méteres Mount Everestre, amire palack nélkül hazai mászó még nem vállalkozott, a világon is csak kevesen. Dávidnak az április 6-i indulásig percre beosztott napokat él: erőnlétének és a felszerelésnek hajszálpontosan, a legtökéletesebben össze kell állnia addig. Azt mondja, egyet kívánjak neki, a kedvező időjárást május 15. és 30. között, amikor indul a csúcsra. Ott az ember súrolja a létezés határmezsgyéjét, és aztán megpróbál visszatérni onnan. Ha nincs elég lendületed, nem tudsz elszakadni a Föld tömegvonzásától. Ha megfeledkezel a gravitációról, végleg elszakadsz – fogalmaz Dávid, aki 13 éves kora óta hegymászó, és 15 éve ostromolja  az Everestet, amivel - ahogy mondja - „viharos kapcsolatban” áll.

- Javában benne vagyok az expedícióban – avat be napjaiba. Amint bejelentettem az imént, hogy megmászom a csúcsot és terveim szerint oxigénpalack nélkül, gőzerővel elkezdődött a szervezés. Most például nagy sikerélményt adott, hogy egy boltban találtam éppen akkora, és műanyagból készült fogkefetartót, amibe pontosan belefér egy gyógyszerrel feltöltött injekciós tű, ami adott esetben életmentő lehet magashegyi ödéma ellen. Nagy odafigyelést, precizitást igényel, hogy indulásra minden meglegyen, ráadásul hajszálpontosan kiszámított súlyban. Egy edző segítségével pedig speciális étkezéssel és edzéssel készülök, mert ilyenkor a tökéletes erőnlét mellett ügyelni kell többek között a légzőizmok megfelelő működésére, a vitál kapacitásra. Az étkezésem leginkább a paleolit diétához hasonlít, nem eszem krumplit, tésztát, rizst és kenyeret, amiket egyébként nagyon kedvelek, annál több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztok. Hajszálpontosan figyelni kell a súlyomra, ami a felszereléssel együtt a legkedvezőbb lehet mászáskor, hogy erőnlétem a lehető legjobb legyen indulásra. Általában kettő-három kilós súlyt cipelek majd, de lesz, hogy ötöt is. Például többféle sátrat viszek magammal az alaptáborokba. Lesz csomagjában orvosi készlet is, de orvossal műholdas telefonkapcsolatban áll. Dávid egy apró teknősbékát is visz, meg egy Garfield figurát, nekik megmutatja a csúcson a világot. Hisz a saját erőből megvalósított nemzeti, vagy profi mászásban, amikor az ember a felkészülés után támogatót keres magának, a másik oldalon ott van az úgynevezett kereskedelmi mászás, amikor minden attól függ, hogy az embernek mennyi pénze van. Ma az Everesten ez van túlsúlyban.

- Sok erőt ad az is, hogy családom, pszichológus-szociológus szüleim és testvéreim, amióta a hegymászás passzióm lett kezdettől fogva mellettem állnak, támogatnak, biztatnak, nem aggodalmaskodnak, büszkén tekintenek rám, otthon mindig a jókedv a jellemző. Egy hegymászónak alapvető a jó mentális állapot is. A filozófus végzettségű Dávid amikor nem expedíciós hegymászásra megy, jóval alacsonyabban, alpesi hegymászáson edzi magát, és amikor csak teheti, a gyönyörű Bíborral lovagol ki erdőbe-mezőre. Másik passziója Ázsia, imádja hangulatát, ízeit.

A kérdésre, mikor érezné magát itt, 8000 méterrel lejjebb is otthonosan, azt mondja, ha a mostaninál őszintébb, emberközelibb lenne a világ, és az emberek sokkal jobban odafigyelnének egymásra. Így sokkal boldogabb lenne az is, aki nem mászik fel a csúcsra – állítja, akinek egy kívánsága maradt a csúcs meghódítása előtt: a jó időjárás. A felelősségteljes döntés életmentő, ha kell, egy lépéssel a cél előtt is vissza kell tudni fordulni!

Dávid beszél még arról is, hogy édesapjával gyerekkorában gyakran kirándult a Budai hegyekben, ahol – ahogy fogalmaz - egy dombot mindig megmásztak. Elnevezték „Napfényes sziklák és ház csúcsának”. Ma is azt az élményt érzi, amikor felmegy egy több ezer méter magas hegyre. A fagyott sziklák, a jégtömbök világába. A hegymászás nem mennyiségi sport, annál sokkal több – mondja. Szép, komoly, de veszélyes feladat. Az életben a szép dolgokat keresi, szívesen sétál a természetben, erdőben. Nem egy civilizációtól elfordult remete, de az idegen neki, és több ezer méteres magasságban otthonosabban érzi magát, mint egy önkormányzatnál. Ha nincs expedíció, filozófus barátaival szívesen beszélget egy kocsmában.