Anyaművek - Érthetetlen helyzet

Sem ők, sem a gyermekük. Csak a bántalmazottá vált személyek – többnyire nők – tudják, hogy miért költöztek el, miért kényszerülnek albérletbe, miért mentik a menthetőt. Sokan nem hisznek nekik, nem csak az elvileg őket segítő hatóságok, sokszor a közvetlen hozzátartozók sem. Pedig nem örömükben hagyják ott az addigi otthonukat, nem jókedvükben távoznak akár rosszabb körülmények közé, hanem sokszor féltik az életüket, és a gyerekükét, még az őket váró bizonytalanság árán is – és ők a bátrabbak.

Persze, nem feltétlen halnak bele, de egy életre megroggyanhatnak lelkileg, vagy máshogyan is. Miért mentek bele a házasságba? Nem azért, mert előre látták, hogy miben lesz részük. Természetesen nekik is változni kellene, de ebben a társadalom egyelőre nem segít: sztereotípiák sulykolásával tereli a népet. Azaz agymosást végez abban a témában, hogy milyen egy nő és milyen egy férfi, eleve alázatossá próbálja nevelni az előbbit, míg utóbbit a hatalomgyakorlásra buzdítja, amivel ellehetetleníti a harmonikus kapcsolat, egy kiegyensúlyozottabb társadalom létrejöttét. Sokszor bujkálnia kell annak, aki lép, mert a bántalmazó bosszút állhat, mert megteheti, vagy úgy érzi, hogy megteheti. Sok kiszolgáltatott ember lépni se tud, mert nincs hova és miből, és mert fél. Miért nem hallja meg az, akinek módjában áll tenni? Miért csak szaftos hírek szólnak arról, hogy már felakasztotta, késsel szurkálta össze vagy ledobta az emeletről a bántalmazó a „szeretteit"?