25 éve írta a Napló - Egy kenyéren éltünk

"De nemcsak gazdasági, hanem morális egység is volt a család. Mindegyik családtag viselkedése kihatott az egész család hírére. Amikor a galgamácsai Dudás Juli férje, gyerekként diót lopott, a hirtelen felbukkanó gazda első mondata egy kérdés volt: 'kinek vagy a fia?' A második egy viszonyítás: 'apád nagyon becsületes ember, fiam, te meg ilyen csibész vagy?' Ez a mondat egy életen át elkísérte, bántotta a címzettet.

Gyimesi csángó család. A gyermek az utolsó helyet foglalta el

A család kifelé véd- és dacszövetségként működött. Ha veszekedés volt, és valaki jött, azonnal elhallgattak. 'A bajodat végezd el a szobában, s ne vidd az utcára, hogy az egész családodat megszégyenítsd.' Országszerte ismert a mondás: 'A férfi a feje, az asszony az alja.' De azt is hozzáteszik: 'Hiába kapar a kakas, ha a tyúk széjjelhányja.' Vagyis a jó gazda mellett legalább olyan fontos a jó, beosztó gazdaasszony is.

Míg a férfi képviselte kifelé a család nagyvonalú gesztusait, amit a legjobban a pohár borral kínálás szimbolizál, addig az asszonytól a takarékosságot várták el. Emellett az asszony legfőbb ékességének az engedelmességet tartották. 'Úgy teremtette az Isten, az asszony engedelmeskedjék a férfinek, meg van az írva mindenütt.'

A hagyományos parasztcsaládban az egyes tagok értékét munkájuk adta. A gyermek ebben a családban az utolsó helyet foglalta el. 'Sutra, pulya!' – zavarták el őket láb alól. A gyermek nem szólhatott bele a felnőttek beszélgetésébe, nem ülhetett az asztalhoz, csak ha már önállóan aratott, kaszált.”