Nyolcvanhét évesen gobelint varr, horgol, köt, csuhézik

Idén tölti be a nyolcvanhetedik életévét, a közeli Pénzesgyőrben született, süketnémán. Tizenegyen voltak testvérek, már csak ő él közülük. Édesapja bognár és kovács volt, több bakonyi faluban vállalt munkát, laktak Nagyesztergáron, Lókúton, Óbányán, végül Aklipusztán telepedtek le, mert ott volt kovácsműhely. Hatévesen Vácra került, egy speciális iskolába, ahonnan 1945-ben jött haza. Bombáztak, s hazaküldték őket, az eplényi vasútállomástól hófúvásban, méteres hótorlaszokon át jutott haza. A szülei már nem engedték vissza, dolgoznia kellett.

1956-ban ment férjhez. A család egy herendi ismerőse, aki a falu határába járt aratni, kommendálta és mutatta be őket egymásnak, Hedvig néni azt tartja, "embert meglátni és azonnal megszeretni" szerelem volt ez részükről. A férje is hallássérült volt, hétéves koráig nem beszélt, akkor elvitték a csatkai búcsúba, s a templomban szólalt meg először, mondván, édesanyám, ott van a Szűz Mária. Már tizenhárom éve nincs közöttünk.

Hedvig néni örömmel és szeretettel készíti a csodaszép kézműves termékeket az idősotthonban Fotó: Müller Anikó Hanga

Három gyermekük, tőlük hét unoka és három dédunoka született. Nagyon szorgalmasak voltak, mindenük, ami volt, a két kezükkel teremtették elő. A férj kocsis volt, a feleség eljárt aratni, kapálni, culágerolni, szobafestést vállalt a faluban, de készített hófogókat és volt konyhalány is. A kézügyessége, az igényessége csodálatra méltó. Gobelint varr, horgol, köt, csuhézik, sok kosarat megkötött a férjével együtt. Sokáig műanyag rafiát használt, a keresztanyja tanította, majd Erdélyben, a korondi kirakodósoron rácsodálkozott a természetes anyag szépségére, a kukoricacsuhéra.

A nővére is süketnéma volt, félt attól, gyermekei vajon ezzel a fogyatékkal születnek-e. Úgy bizonyosodott meg róla, hallanak-e, hogy a tűzhely elé tette a babakocsit, a tűzhelyre egy lábast, s a sparhelt tetejét lecsapta, gondolta, az hangos lesz, s ha összerezzen a gyermek, nincs baj. Nem is volt, egyikükkel sem. A nagymama vette őket pártfogásba, tőle tanulhattak beszélni, mondja a lánya, Ilona. Sajátos jelbeszéddel értik, értetik meg egymást, ők alakították ezt ki. Érdekes azonban, hogy az idősotthon lakói is jól kommunikálnak Hedvig nénivel. Bauer Tiborné foglalkoztatásszervező elmondta, nagyon népszerű a lakótársak körében, vidámságával, optimizmusával, jó humorával, amit jelekkel közvetít.