Alázattal alkotott művek

Földesi Barnabás, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola tanára utalt ezekkel a mondatokkal arra, hogy dr. Hevesi Gusztávné gobelin kiállításának megnyitója telt házat vonzott a Békefi Antal Városi Könyvtár közművelődési klubtermébe. Hevesi Gusztávné, Klári néni csak nyugdíjasként jutott hozzá, hogy igazán aktívan foglalkozzon a gobelinnel. Kezdett az egyszerűbben megoldható művekkel, majd ahogy egyre jobban ráérzett, bevállalta bonyolultabb festmények gobelin technikával való megjelenítését is.

Otthonukban már nincs olyan helyiség, melynek falait ne borítanák gobelinek. Nem a kiállítás igényével készítette az önálló műalkotásnak is beillő reprodukciókat, maga is meglepődött, mikor a közművelődési intézmény dolgozói felkeresték a tárlat ötletével. Földesi Barnabás megnyitójában kifejtette, egyes vélemények szerint az alkotás, a végtermék számít, az alkotó személyének nincs igazán jelentősége. Mások szerint nagyon jó, hogy vannak még alkotó emberek, akik a fejükben lévő víziót képesek egy életen át szolgálni. Ám mit ér az alkotó és az alkotás befogadó nélkül? A műnek olyan emberekkel kell találkoznia, akik ezt értékelni tudják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden kiállítást kritikus válogatás, előz meg, emellett az sem mindegy, melyik kép hova kerül egy adott térben.

Dr. Hevesi Gusztáv, köztiszteletben álló nyugdíjas orvos, és felesége, Klári néni a kiállítás megnyitóján. (Fotó: Varga Domokos Péter)

Egy új közegben a műalkotás teljesen új funkciót kaphat. A művész-tanár utalt rá, hogy ő festő, nem szakértője a gobelin technikának, de azt bizonyosan el tudja mondani, nagyon nagy alázat kell ahhoz, hogy valaki egy Csontváry vagy egy Fényes Adolf művet a legkisebb részleteiben lemásoljon. Tanárként is javasolná a diákjainak, hogy gobelin technikával másoljanak le egy remekművet, mert „sokkal lassabb forog a fonál, mint az ecset”. A hagyományos másolásból is sokat lehet tanulni, de a gobelinnél minden apró részletet ki kell találni, és fonalból felépíteni. Így minden egyes szín-, tónusválasztás beleivódik a készítő gondolataiba, és mély, belső kapcsolata lesz az eredeti művel.

Különösen igaz ez Hevesi Gusztávnénál, mert ő festőként gondolkodik, az árnyékokat és a fényeket kezdi el először felépíteni. A formát keresi meg a képeken, és szépen, lassan bontja ki hozzá a hátteret. Egy kisváros életében kiemelt jelentősége van annak, hogy az emberek megismerjék, ki-ki közülük mire képes, hogy bele tudjanak tekinteni a belső világába, és tudjanak megállni, időt áldozni rá – ajánlotta a közönség figyelmébe Földesi Barnabás Hevesi Gusztávné gobelinjeit. Az eseményen verset mondott Csaba Lilla, zenei közreműködők Nagy Judit és Nagy Tamás voltak. A kiállítás október 22-ig tekinthető meg.

A gobelinhímzés egy szövéstechnikát utánzó technika, amely a keresztöltés balról jobbra dőlő felét használja alapöltésként. Általában gyapjúfonalból, ritkábban selyem- vagy fémszállal együtt szőtt képes szőnyegek. A gobelinhímzés-technika a 19. században alakult ki Franciaországban, mert a polgárosodás, a szövőipar fejlődése miatt, valamint igény hiányában abbahagyták a nagyméretű és munkaigényes falikárpitok szövését a takácsok. Nevét az 1662-ben Jean és Philibert Gobelin kelmefestők telkén álló francia királyi kárpitszövő műhelyről Manufacture de Gobelins kapta. (Forrrás: Wikipédia)