Zene

2015.11.26. 08:54

Csak a díszletek cserélődtek - Bródy János egy ráadásról, dalokról, bélyegekről és a sárga rózsáról

Rezignált nyuggerként azt érzi, régi dalai egyre aktuálisabbak. Vállalja a véleményét arról, hogy a mai figurákat, helyzeteket, jelenségeket az elmúlt ötven évben már láthattuk és csak a díszletek cserélődtek az élet forgószínpadán.

Varga Róbert

Bródy János, a magyar zenei élet legendás személyisége jövő áprilisban lesz hetvenéves. Ebből az alkalomból nagyszabású születésnapi koncertet tart és bakeliten adja ki új lemezét, miközben az is megfordult a fejében, hogy sárga rózsa lovagrendet alapít. Egyebek mellett erről is beszélgettünk az István, a király veszprémi előadásakor.

– Mikor járt utoljára Földvár felé?

– Sokfelé lehet Földvár.

– Ahol még mindig ott áll a lány az út jobb oldalán?

– Álltak máshol is a lányok, de az az érzésem, hogy már túl vagyok a félúton.

– Hetvenévesen is Tininek szólítják?

– Igen, furcsa kicsit. Megmaradt ez a név, akkor ragadt rám, amikor több mint 50 éve bekerültem az Illés együttesbe és én voltam a legfiatalabb, a tinédzser. A régi barátok még így hívnak, miközben jövő áprilisban betöltöm a hetvenet.

Nem szálltak el nyomtalanul felettem sem az évek, a dalok viszont ugyanazok maradtak – mondta a legendás zenész

– Zavarja az idő múlása?

– Mit lehet tenni ellene? Elfogadom.

– Akkor zenél addig, amíg a gitár ki nem esik a kezéből?

– Inkább úgy mondanám, olyan vagyok, mint a jó bor. Ahogy múlnak az évek, a dalok egyre érettebbnek tűnnek.

– Úgy hallani, nagy koncerttel ünnepel.

– Tisztelők, barátok kívánságára, engedve a tőlük jövő szeretetnek, ebből az alkalomból valamilyen formában összefoglalót tartok a pályafutásomról a Papp László Arénában.

– Amikor összeállítja egy ilyen életműkoncertnek az anyagát, érzékeli annak a súlyát, hogy mit tett le a magyar zenei élet asztalára?

– Nem könnyű a választás, mert az életművemet az Illés szekerén albummal akár lezártnak is tekinthetném. Ez a lemez dupla platina lett, és a Fonogram díjat is elnyerte. Most karácsonyra újra megjelenik második kiadásban.

– Az áprilisi koncert lesz az ünneplés?

– Inkább afféle ráadás lesz. Ezt úgy kell érteni, mint amikor vége van egy műsornak, de a közönség nem akar hazamenni, várja, történjen még valami, és a zenekar összedugja a fejét, hogy mit adjanak még útravalónak a nézőknek. És Ráadás lesz a címe a koncertre megjelenő új albumnak is.

– És ön mit ad ráadásként?

– Mentler Krisztina menedzseremnek volt az ötlete, ha már annyit beszéltem arról, hogy a dalaim a mikrobarázdált lemezek korszakához tartoznak, akkor ebből az alkalomból bakeliten jelenjen meg a Ráadás. Ez aztán annyira inspirált, hogy új dalokat is írtam, és néhány régi gondolatomat is újrafogalmaztam.

– Rezignált nyuggernek hívja magát, miközben azt vettem észre, hogy mostanában egyre gyakrabban tesz szóban, dalban erős kritikus megjegyzéseket a társadalomban tapasztalható közállapotokról.

– Egy művész, amikor alkot, abból a hangulatból táplálkozik, ami körbeveszi, amivel szembesül. Itt élek ebben az országban, látok, hallok, olvasok, elképzelhetetlen, hogy ez ne szűrődjön át azokon a dolgokon, amiket írok.

– Valahol azt olvastam erről, hogy Bródynak megint erős lett a hangja. Ön is így érzi?

– Furcsamód a régi dalaim is érvényesek ebben az új szituációban. Talán azért érzik a hangomat erősebbnek vagy kritikusabbnak, mert 50 éve ugyanazt mondom. Mindamellett kívülről látható, hogy nem szálltak el nyomtalanul felettem sem az évek, a dalok viszont ugyanazok maradtak.

– Vagy a nosztalgia erősödött fel irántuk.

– Nekem van erre egy elméletem. Édesapám matematikus–közgazdász volt és foglalkozott az úgynevezett Kondratyev-féle ciklusokkal, amelyeknek a lényege, hogy bizonyos gazdasági események 40–50 évenként ismétlődnek. Élete vége felé emlegette, hogy ezek a periódusok a társadalmi életben is kimutathatók. Így aztán nem véletlen, hogy az én korosztályom bizonyos figurák, jelenségek, szituációk érzékelésekor önkéntelenül is észreveszi, hogy ezt mi már láttuk, ezek ugyanazok.

– Van egy ilyen című dala is. Szörényi Levente gratulált hozzá?

– A maga módján. Ő mindig azt mondja: ,,Tini, te még minden lyukba elmégy a gitároddal", arra célozva, hogy ő már befejezte ezt. Köztünk egyébként messze nincs akkora feszültség, mint a társadalom hozzánk hasonló felfogású rétegeiben.

– Ha már az egy szál gitár szóba került. Van jövője annak a krónikásokat idéző műfajnak, amit ön képvisel a zenei piacon?

– Hiszek az énekelt, ritmusos dalszövegekben, azoknak erejében. Ez az ősi művészeti ág minden másnál jobban kötődik az emberi lélekhez. Olyan sűrített információkat tárolhat, melyek gyakran többet árulnak el egy adott korról, mint akár egy vaskos történelmi tanulmány. Így aztán nem mindegy, hogy miről szól a dal, s hogyan jut el az emberek szívéhez. S ha egyszer eljut, könnyen túléli a szerzőjét.

– Cseh Tamás azt mondta a mai világ bonyolultságáról, hogy három Cseh Tamás is kevés, annyi feladatuk lenne a dalnokoknak. Ön szerint hány Bródy Jánosra lenne ma szükség?

– Sokféle emberre lenne szükség. Az a fontos, hogy azok a művészek, akik ebben az országban, közösségben élnek ne l'art pour l'art módon, elefántcsonttoronyban űzzék a mesterségüket, hanem legyen közük a társadalmi folyamatokhoz is. Tudom, hogy nyilvánosan kevesen merik vállalni a véleményüket, mert úgy érzik, hátrányos helyzetbe kerülhetnek.

– Ön vállalja, meg is bélyegezték ezért.

– A bélyeget én már nagyon régen megkaptam, mondhatni, 40–50 éve viselem. Ha jól emlékszem, 1973-ban államellenes izgatás vádjával álltam bíróság előtt. Azóta azért szerencsére ilyen nem fordult elő velem.

– Mégis megkapta a skatulyát, hogy liberális, meg baloldali.

– Nyilvánvaló, mert az emberek így tudnak egyszerűen gondolkodni másokról. Miközben azt érzem, én alig változtam. Az álláspontom ugyanaz, mint ötven éve, csak az élet díszletei cserélődnek mögöttem, akár egy forgószínpadon, és mindig más fénytörésben látszanak.

– És ott vannak még a sárga rózsák is...

– Ez a dal hozzám kötődik, gondoltam is rá, alakíthatnék egy Sárga Rózsa Lovagrendet, amelynek természetesen Koncz Zsuzsi lenne a nagyasszonya.

– Akkor nyílik még a sárga rózsa?

– Mindig van remény, hogy újra nyílik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!