Az egyszemélyes zenekar - Az ország egyik nagy tehetsége a Szipka Loops néven alkotó zenész

Már egészen kicsi korától érdeklődve figyelte gitáron játszó édesapja koncertjeit, így szinte egyértelmű volt, hogy zenélni kezd.

- Klasszikus zongorával kezdtem, azt kilenc évig csináltam. Aztán 12-13 évesen egy koncerten meghallottam az első basszusgitártanáromat, Szappanos Györgyöt játszani. Onnantól egyenes út volt kijelölve előttem: basszusgitáros akartam lenni - mondja a Szipka Loops néven alkotó fiatalember, akinek tudását több mester is csiszolta az elmúlt években. - Jártam többek között Megyaszay Istvánhoz, jelenleg pedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakán Csuhaj Barna Tibor iránymuta-tása mellett zenélek. Egy zenésznek, illetve szerintem általánosan egy művészembernek nagyon fontos többféle nézőpontot, gondolkodásmódot megismernie. Ez magával hozza azt, hogy nem szabad sokáig leragadni egy tanárnál. Azért én Szappanos Györgynek sok mindent köszönhetek, ami a basszusgitározás technikai részét és a hozzáállást illeti, de fontos mentorom Nagy János is, akihez zenekari gyakorlat órákra megyek. Ő zongorista, így ő is egy más gondolkodással tud segíteni a fejlődésemben, mint mondjuk egy basszusgitáros. Tehát sok oldalról kapok erősítést - összegez Samu, aki a jazz-zenészi lét mellett Szipka Loops néven immár évek óta egyszemélyes zenekarával járja az országot. - Mindig is akartam csinálni egy könnyűzenei formációt, azonban beleütköztem a zenekar-alapítás egyik alapvető fogyatékosságába: nagyon nehéz egy embernek összetartani egy egész bandát. Így egy nap meguntam a várakozást, elkezdtem szájdob- leckéket venni, s felszerelkezni a looper technológiával. Szép lassan összeállt az egyszemélyes zenekarom - idézi fel a kezdeteket.

Szipka Loops, azaz Kéri Samu a tavalyi Veszprémi Utcazene-fesztiválon. Édesapja nyomdokaiban jár

Nem egyszerű feladat egyedül muzsikálni, de mára megszokta, sőt, szereti is. - Hátrány, hogy ez egy magányos út. A fellépések előtt oldaná az emberben a feszültséget, ha zenésztársaival beszélgetne. Nekem ez kimarad. Ráadásul a hibákért egy ember lehet a felelős: én. Ez elég nagy nyomást helyez rám. Viszont egy hatalmas előnye, hogy a próbákat, fel-lépéseket nem kell lefixálnom másokkal, mindent tudok a saját ritmusomban csinálni - meséli Szipka Loops.

Mivel egyszemélyes zenekarról beszélünk, a dalszerzés sem a hagyományos módon történik. - Változó, hogy milyen gyorsan áll össze egy-egy dal. Nemrég fejeztem be egy számot, amit lassan három hónapja írtam. Mindig tettem hozzá valamit, amitől jobb lett. Viszont vannak olyan esetek is, amikor a villamoson vagy a vonaton összeáll egy konkrét dolog a fejemben, s mire hazaérek, gyakorlatilag már el is tudom játszani. Amikor egyébként nekiállok egy dalt írni, semmiképpen sem hangokon gondolkodom. Hangok helyett életérzések, érzelmek megfogalmazását tűzöm ki célul, hogy mindazt hitelesen tudjam átadni a hallgatóimnak - meséli Kéri Samu, akit tavaly a Veszprémi Utcazene- fesztiválon is láthatott a közönség.

- Az utcazene egy hatalmas élmény volt, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Ha időm engedi, idén is ott leszek a fesztiválon. Remélem, hogy a Cseh Tamás Programnak köszönhetően idén is ki tudok jutni a Szigetre, a Strand fesztiválra, esetleg a soproni Voltra - sorolja nyári terveit a fiatal zenész. Nem tagadja, rengeteget segített neki a Cseh Tamás Programtól kapott támogatás. - Egy sikeres karrierhez három dolog kell: megfelelő ízlés, illetve felkészültség, megfelelő anyagi támogatás, végül pedig szerencse. A Cseh Tamás Program ezek közül az anyagi támogatást fedi le. Nekem mint kezdő zenésznek önerőből ekkora portfóliót (klip, lemez, profi fotózás) évek alatt lehetett volna kiépíteni - vallja Samu.

Ma már ugyan Budapesten él, de számára mindig is Balatonkenese lesz a nagybetűs otthon. - Kenese bizonyítja be számomra az emberi lélek egyik alapvető fogyatékosságát: az alapvető értékeket az ember csak akkor tudja megbecsülni, ha elveszíti. A zenészkarrierem építése miatt felkényszerültem Pestre. Így a kenesei barátaimmal, rokonaimmal, az otthonommal részben megszűnt a kapcsolatom. Amikor csak tudok, hazajárok, hiszen a gyerekkori emlékek, a sok tanulás, a sok ismerős arc összeköt ezzel a hellyel, mintha egy láthatatlan kapocs lenne köztünk. Már jobban tudom kezelni ezt a szituációt, mint korábban. Sokszor úgy érzem, hogy otthon vagyok, pedig fizikálisan éppen próbára sietek egy villamosmegállónál. Furcsa ezt kimondani, de lehet, hogy lokálpatrióta vagyok, hiszen van egyfajta spirituális kapcsolatom ezzel a hellyel, ami sokszor erőt ad a zenélésben is.

Összeállításunkat támogatta: