Hibák és hiányosságok vezettek az iszapkatasztrófához

Többek között ezt tartalmazza a vádirat, amit hétfőn ismertettet dr. Fejes Péter ügyész a vörösiszap-büntetőügy tárgyalásán a Veszprémi Törvényszéken. A bíróság hétfői ülésén döntött arról is, hogy elutasítja a kilencedrendű, német állampolgárságú vádlott ügyvédjének kérelmét, és ügyét nem különíti el a büntetőügytől.

A vádirat ismertetése során elhangzott, hogy több mint 1 millió 755 ezer köbméternyi vörösiszap és lúgos víz árasztotta el Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet 2010. október 4-én. A katasztrófa következtében nyolc ember meghalt, 226-an megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A X-es kazetta északnyugati oldala 2010. október 4-én 12 óra 5 és 12 óra 10 perc között szakadt ki. Az ügyészség szerint a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt.  illetékesei nem, illetve későn értesítették a hatóságokat, Bakonyi Zoltán, a Mal Zrt. vezérigazgatója pedig a helyszínen a vörösiszap hatásairól nem a valóságnak megfelelő tájékoztatást adott. Az ügyész részletesen ismertette a 15 vádlott tevékenységi körét, munkaköri leírásukat, felelősségi körüket. Fejes Péter beszélt arról, hogy a lehetséges gátszakadás okaként többek között nagy erejű földrengést, terror-, vagy háborús cselekményt jelöltek meg az intézkedési tervben az illetékesek. Az ügyészség szerint ugyanakkor hiányosság volt, hogy nem számoltak az emberi hibával. Mindemellett nem volt hatékony jelző- és riasztórendszer és védőgátak sem voltak kiépítve. A katasztrófa bekövetkezte előtt a rendszer már jelzett, a szivattyúház vészjelzést adott le, de több mint egy óráig nem történt semmi. A monitoring-rendszer hiányos volt, a diszpécsernél például se hang, se fényjelzés nem jelezte a problémát. Elhangzott, hogy a víz közömbösítése 2009 harmadik negyedévétől leállt, a talajtörésbe szerepet játszott, hogy a magas lúgtartalom tönkretette a talaj szerkezetét.

A vádlottak törvényt sértettek azzal is, hogy a lakosság nem rendelkezett valós ismeretekkel a kazettában tárolt anyagról. Azt nem veszélyes hulladékként kezelték, a helytelen besorolás a lezárt kazetták mérési adatain alapult. Az anyag összetétele jelentős eltérést mutatott az engedélyben rögzítetthez képest: a katasztrófa idején jóval magasabb, 13,3 pH-értéket mértek, szemben az engedélyezett 11-essel. A vádirat szerint a katasztrófát megelőző nap már működött a szivattyú annak ellenére, hogy csapadékmentes időszak volt. A 14-ed rendű vádlott a kenyerestanyai szivattyúval kapcsolatban arra figyelt fel, hogy azok "jobban mennek". A szivattyú a gátszakadás előtt 10 óra 56 perckor úgynevezett vész max. jelzést adott le, de a kezelő nem értesítette a diszpécsert.

A monitoring-rendszerrel kapcsolatban az ügyész úgy fogalmazott: a gátak monitoringja az 1980-as évek színvonalát sem érte el. A katasztrófa-elhárítási tervben megengedett víz kétszerese volt a tározóban, a víz és iszap magassága elérte a 24 méteres magasságot, a vörösiszap a tetőszinttől 40-70 centiméterre volt mindössze. A gátszakadás úgy következett be, hogy a szürkesalakból épített tározó északnyugati falánál függőleges repedés keletkezett. Először a vörösiszap megbontotta a gátfalat, majd 5-7 perccel később erős robbanással következett be a gátszakadás, ennek következtében 1 millió 755 köbméternyi vörösiszap (lúgos víz és vörösiszap) áramlott ki. Az első hullám hét perc alatt érte el Kolontárt 45 perc alatt Devecsert, majd Tüskevárt, Apácatornát és Somlóvásárhelyet, a tározó negyed óra alatt kiürült. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, a vádirat nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel, egy személy életveszélyes, maradandó sérülést szenvedett, egy személy súlyos, 97-en nyolc napon túl, 127-en nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedtek. Kolontáron 34, Devecserben 268, Somlóvásárhelyen pedig két házat kellett lebontani. Az összes, ingatlanban keletkezett kár eléri a 3,47 milliárd forintot, míg a lakossági ingóságaiban 4,66 milliárdos kár keletkezett. Az állam által átvállalt közvetlen kár csaknem 23 milliárd forint, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről 10 milliárd forint polgári jogi igényt jelentettek.

Elhangzott: ha a megengedett víz mennyisége van a X-es tározóban, akkor az iszap nem éri el Kolontárt.  Súlyos hiányosságok történtek a katasztrófa utáni értesítésekben, a lakosságot senki nem tájékoztatta, a környezetvédelmi hatóságnak és a MÁV-nak ugyan jelezték a gátszakadást, de például a katasztrófavédelem érdeklődésére bagatellizálták az esetet. Mentésre irányuló intézkedést a katasztrófa után a vádlottak egyike sem tett, és elmulasztották a segítségnyújtást is. A környezeti károk is rendkívül súlyosak voltak, több állat és növényfaj kipusztult, több tízmilliárdos kárt szenvedett a flóra és a fauna.

A sértettek csoportjának jogi képviselője, dr. Magyar György arról beszélt, hogy benyújtották az ügyben polgári jogi igényeiket, több ügy jelenleg is folyamatban van, a kárigény 380 millió forint. A tárgyaláson több érintett is arról beszélt, hogy a katasztrófa óta gyógyszeren élnek, vagy rendszeresen járnak orvosi kezelésre, mély traumaként élték meg az eseményeket, amelyek nemcsak lelkileg, de testileg is betegséget okoztak.

Az ügyészség halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége, továbbá a hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emelt vádat 15 ember ellen.

A tárgyalás kedden a tizennegyed, a hatod és nyolcadrendű vádlottak meghallgatásával folytatódik. A vádlottak egyébként nem engedélyezték, hogy róluk képfelvétel készüljön.

Az első rendű vádlott, Bakonyi Zoltán védője a sajtó érdeklődésére elmondta, hogy védence nyilatkozata (valószínűleg pénteken hallgatják meg) előtt ismerteti a váddal kapcsolatban észrevételeit. Dr. Bánáti János szólt arról: az észrevételének alapja, hogy Bakonyi Zoltán nem ismeri el bűnösségét, nem követte el a terhére rótt bűncselekményeket. Rendkívül súlyos katasztrófa történt, de ebből nem következik, hogy mindenképpen kell találni személyi felelőst is – fogalmazott. A katasztrófa okával kapcsolatban kevés a vitánk a váddal, a gátszakadás túlnyomó részéhez Bakonyi Zoltánnak nincs köze. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a gátszakadás után nem tettek semmit - mondta.