Szó és Kép: a színjátszás az életük

Csukárdi Sándor színész, rendező, író 1987 óta áll kapcsolatban a színjátszással. Az 1990-es években tagja volt a Sinkófa Színjátszó Csoportnak, a K. O. Színpadnak, és a 7-4 Törpe Humor Részvét Társaságnak. Ezen pápai amatőr színtársulatokat 1997-ben maga mögött hagyva önálló útra tért, s megalapította az Esztrád Színpadot, valamint 1998 októberében a T. M. (Testi Mesék) Stúdiót, vagyis mai nevén a Szó és Kép Színpadot. Kezdetben Solymosi Péterrel saját irományaikat, paródiáikat állították – főként vidéki – színpadra. Aztán bővült a társulat Rózsás Hajnalkával, Ró­zsás Annával és Rózsás Miklóssal a megszűnt Esztrád Színpadból, a repertoár pedig népszerű bohócműsorokkal. A közönség igényeire reagálva még több taggal, illetve az abszurd műfajjal jelentek meg a világot jelentő deszkákon.

– Eleinte a kétarcúság, azaz a nagyon populáris bohóckodás, valamint a szűk rétegnek szánt abszurd vonal ötvözete jellemezte a csoportot. Majd 2003-tól a középutat keresve találtunk rá a társulatra ma is jellemző stílusunkra, a klasszikus bohózatokra, vásári komédiákra, természetesen megtartva a commedia dell’arte (rögtönzött színjáték) és a pesti kabaré hagyományos stílusjegyeit. Mai arculatunkra jellemző még a verses színház. Egy amatőr csoport eladható darabokkal tud a legjobban érvényesülni. Az amatőr színjátszás azért, hogy megmutathassa magát, mindig rá van kényszerítve a műfajok megválogatására, különben nemigen hívják vagy fizetik meg – idézte fel az első éveket Csukárdi Sándor. Több kedvence van, de repertoárjukból A székely asszony meg az ördög című mesekomédiára a legbüszkébb, melynek ő írta a szövegét. A felnőtt közönség és a szakma visszajelzései alapján a Petőfi-versekből összeállított, Gondűző borocska mellett című bordaloló színjáték is kiemelendő.

– Nem sok olyan amatőr társulat van az országban, amely ennyire elhivatott lenne. Sokat áldozunk szabadidőnkből mind a heti próbákra, mind a csapat­építő együttlétekre, mind évi 70–100 fellépésünkre. Mindannyian főállásunk, egyéb hobbijaink, magánéletünk mellett adjuk oda magunkat. Azonban fontosnak érezzük, hogy a munkán kívül is szervezzünk közös programokat: egymásnál vacsorázunk, kerti partizunk, illetve évente párnapos szakmai és kikapcsoló táborba utazunk. Betegség miatt még nem mondtunk vissza előadást, egyébként elfoglaltságaink miatt is dupla szereposztással készülünk. Leginkább Veszprém, s az utóbbi három évben Vas megyében is egyre többet turnézunk. Jelenleg tizenöt előadásunk van palettán – mesélte a héttagú csoportról.

Csukárdi Sándor beszámolt róla, hogy a Szó és Kép Színpad 1998 óta 261 településen 1439 előadást bonyolított le. Ebből csak Pápán 272 alkalommal léptek fel, de játszottak már Olaszországban és Szlovákiában is. Gyermekműsoraik keresettebbek. Darabjaik nagy részét szakmai fórumokon is megmérettetik, elsősorban a Magyar Szín-Játékos Szövetség minősítő zsűrije előtt. Többnyire arany és ezüst, illetve pár bronz minősítéssel büszkélkedhetnek. Improvizációs fesztiválokon több alkalommal bizonyultak a legjobbnak. 2016-ban Pápa város Pro Cultura-díszoklevéllel ismerte el kulturális tevékenységüket.

A társulatra jellemző a jótékonykodás, vállalnak kórházi fellépéseket, intézmények, szervezetek támogatását. Előszeretettel működnek együtt más művészeti csoportokkal, s vesznek részt állandó vendégként színjátszó fesztiválokon. Sőt, négy éve már sajátjuk is van Homokbödögén. A Bödögei Komédiák Fesztivál a helyiek pártfogásában egyre jobban fejlődik, az idein hat társulat szerepelt, továbbá volt könnyű- és komolyzenei koncert, néptáncbemutató, filmvetítés.

A Szó és Kép Színpad idén már két új produkciót színpadra vitt: A három kívánság című mesekomédiát és a Palermói szerelmesek című zenés vicc-skiccet. Az év hátralévő részében Bükre, Márkóra és Adácsra utaznak fesztiválon szerepelni, illetve a folyamatos meghívások mellett új vásári komédián, valamint ünnepi mesejátékon dolgoznak.