Nagy Banzáj lesz a sörfesztiválon: fellép a nem létező zenekar!

We're jammin', jammin' / And I hope you like jammin' too / Ain't no rules, ain't no vow / We can do it anyhow – énekli " target="_blank" rel="nofollow noopener">Bob Marley, és valami ilyesmire gondolt Szakács Tibor is, amikor idén januárban felvetette a Banzáj Bisztró üzemeltetőjének, mit szólna hozzá, ha egy kisebb társasággal alkalmanként örömzenét rendeznének a vendéglátóipari egység falai között. Szőcs Attila rábólintott, Tibor pedig belőtte a szerdát, az úgyis egy halott nap, és elkezdte összetrombitálni zenészismerőseit a közösségi oldalról.

Így alakult meg a nem létező zenekar, a Banzáj Jam Session, amely február 14-én, Valentin-napon lépett fel először, és azóta kéthetente szerdán elképesztő örömzenélés folyik a Banzájban. Ilyen még nem volt Veszprémben, mindenféle kötöttség nélkül muzsikálhatnak este 8-9-től órákon keresztül, a lehető legváltozatosabb felállásban – még nem fordult elő, hogy kétszer ugyanazok játszottak volna. Aki éppen nem zenél, megehet egy pizzát vagy megihat egy hosszúlépést, aztán ismét bekapcsolódhat a buliba. Bárki jöhet, akinek kedve van zenélni, fellépett már velük Dávid Roland, Nyakas Krisztián, Halas Adelaida, a Veszprémi Petőfi Színház művésznője, Pribojszki Mátyás, az LGT Emlékzenekar és a Hollywoodoo tagjai éppúgy, mint a Bluesberry Band jeles zenészei – nem beszélve a rengeteg „amatőrről”.

Tibor szerint rengeteg jó zenész van Veszprémben, akik nem jutnak fellépési lehetőséghez, ezek a jam sessionök nekik is lehetőséget kínálnak a gyakorlásra, tapasztalatcserére. Ilyenkor nincs kötött program, csak egy set list, a dalok listája, amihez többé-kevésbé tartják magukat, és mivel ebbe a repertoárba a " target="_blank" rel="nofollow noopener">Led Zeppelin-klasszikusoktól a Fly me to the Moon-on keresztül a Csókkirályig minden belefér, a magukat többnyire rock-, blues- vagy alternatív zenészként aposztrofáló muzsikusoknak lehetőségük nyílik olyan műfajokba is elkalandozni, amitől talán idegenkednek, mégis szerves részét képezik az örömzenélésnek.

Ezt a fergeteges hangulatot szeretnék átvinni szombati koncertjükre is a 6. Veszprémi Sörfesztiválon, hasonlóan széles repertoárral a dixielandtől a funkyn keresztül az örökzöld magyar slágerekig. Tibor kezében lesz a karmesteri pálca, így aztán garantálja, hogy abban a másfél-két órában, amíg a színpadon lesznek, minden tőlük telhetőt el fognak követni, hogy a legfontosabb, a zenélés öröme a koncertjükön is érezhető legyen, és mindenki, aki meghallgatja őket, feledhetetlen élménnyel térjen haza – hogy aztán egy szerdán minden kezdődjön újra elölről a Banzáj Bisztróban.

Szakács Tibor gyerekkorában dobolni tanult, aztán a veszprémi zeneiskolában átváltott a trombitára. A Dohnányi szakközépiskola elvégzése után Szegeden, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott klasszikus trombita szakon. Tizenhárom év világjárás következett, közben itthon is zenélt színházakban Szegedtől Fehérvárig. 2010-ben végleg hazatért, több zenekarban is megfordult, mígnem a Hollywoodoo oszlopos tagja lett. Főállásban a Légierő Zenekarban trombitál, de hallhatjuk játékát a Veszprémi Petőfi Színház zenés darabjaiban is.