Átmeneti otthonokban nevelik gyermekeiket

A várpalotai szállón szívbe markoló történeteket jegyeztünk fel.

Közel tíz éven át egy taliándörögdi ház adott menedéket az élet peremére került, többségében csonka családoknak. A Magyar Vöröskereszt által fenntartott intézmény 2015 nyarán bezárt, az alacsony jövedelmű bajba kerülteknek a várpalotai önkormányzat nyújtott kezet azzal, hogy átadta nekik a Dankó utcai bérház földszintjét, s hozzájárultak a felújításhoz.

- Míg a taliándörögdi ház csak 24 személynek adott otthont, itt, nálunk több mint 40-en élnek jobb körülmények között, mint korábban. Zömében Várpalotáról és környékéről kerülnek ide a talajt vesztett szülők a gyerekeikkel – mondja Nagy Erika, a Magyar Vöröskereszt Családok Átmeneti Otthonának vezetője, aki másfél évtizede dolgozik szociális területen.

- Míg más városban az önkormányzat, nálunk a Vöröskereszt tartja fent az otthont. A fűtési szezon kezdetétől napi 5-6 telefon is érkezik a családsegítő központokból az ország különböző területeiről: van-e szabad helyünk? Jelenleg nincs, 47-en laknak a 12 szobában, ahol 33 gyerek él az édesanyjával, illetve három férfi lakónk is van. Csak három családban van mindkét szülő együtt. Sok az apróság, a bölcsis, ovis, többen speciális nevelési igényű iskolába járnak, s van néhány kamaszunk is. A családok általában a közműdíj-tartozásokba roppantak bele, vagy a hiteleket nem tudták törleszteni, amit albérleti kaucióra kértek. Vagy éppen a főbérlő mondott fel nekik valamiért, egyik napról a másikra.

Ezeknek a családoknak a jövedelme 70-90 ezer forint között mozog, ami főleg a gyermekek után járó juttatásokból áll. Többeknek a párja szabadságvesztését tölti, tőlük anyagi segítségre nem számíthatnak. A bevételük egynegyedét kérjük el térítési díj címén, de amennyiben a különböző csekkjeiket feladták (a korábbi tartozásokról van szó), ezeket az összegeket levonjuk a „lakbérből”. Akkor is így teszünk, ha gyógyszert, vagy a gyerekeiknek egyéb szükséges dolgot vásárolnak, így aztán vannak olyanok, akik semmit nem fizetnek a lakhatásért. Általában táskányi holmival érkeznek az előző helyükről, ezért mi az ágyneműtől a ruhákon át a pelenkáig sok mindent adunk nekik. Hó végén, amikor jellemzően elfogy a pénzük, alapvető élelmiszerekkel is kisegítjük a rászorulókat, hogy legyen miből főzniük. Az élelmiszerbankon keresztül a városban található szupermarketből mindennap kapunk kenyeret, péksüteményt, zöldséget, gyümölcsöt, ezekre sem kel költeniük.

Az intézmény négy gondozója egyébként 12 órás váltásban tart ügyeletet éjjel-nappal, hogy segítse az anyákat. A gondozónők feladata többek között, hogy betartassák a lakókkal az intézmény házirendjét, a közös helyiségek takarítási rendjét, náluk kell ki-be jelentkezni, ha elhagyják az otthont. A legfontosabb, hogy a lakók jelezzék, mikor érnek haza, illetve, ha gondjuk adódik, telefonáljanak.

Ami a munkát illeti, többen baba-mama műszakban dolgoznak, azaz mondjuk dél-előtt kilenctől kora délutánig, hogy minél többet lehessenek a csemetéikkel. A dolgozók mindenkinek segítenek, hogy álláshoz jussanak, így tudnak takarékoskodni, továbblépni. Ha kell, megírják nekik a pályázatot, telefonálnak helyettük az állást hirdető cégekhez, hiszen csak akkor tudnak kitörni ebből nehéz helyzetből, ha dolgoznak. Márpedig itt, vidéken van munka bőven.

A gondozók, ha kell, vigyáznak a kicsikre is, besegítenek az anyáknak, ha megbetegszik a gyerekük, esetenként ők viszik-hozzák az apróságokat az óvodából, bölcsődéből.

A várpalotai átmeneti otthonban dolgozók arra törekednek, hogy gondozottaik az ott tölthető maximum másfél év alatt megtanuljanak közösségben élni, egymásért tenni, elsajátíttatni velük az alapvető szociális teendőket, mint például a szobájuk rendszeres rendbetételét. Megtanítják őket, hogyan kell játszani a gyerekeikkel. A közösségi szellemet azzal is erősítik, hogy együtt készülnek az ünnepekre, a gyerekeket bevonják ezekbe a műsorokba. Ám akkor érezhetően feszült lesz a légkör, amikor olyan kerül közéjük, aki nem akarja elfogadni a házirend szabályait.

Vannak visszatérő lakók, akik otthonról otthonra járva morzsolják az éveiket. Nagy Erika egy fiatal apukát említett példaként, aki kamaszként hagyta el az intézményt, majd pár év múlva csemetéjével a kezén tért vissza segítséget kérve. Nem ő az egyedü-li, aki kilátástalan helyzetben vergődik évek óta. – Olyanok is bekopogtatnak hozzánk, akik agresszív párjuk elől menekülnek hozzánk a gyerekekkel – említi a legkritikusabb eseteket Nagy Erika.

- Sejtjük, nem az első pofon, verés után döntenek úgy, hogy feladják az otthonukat. Volt, akit hét hónapos terhesként rugdosott meg a férje, egy anya pedig azt mesélte, hogy a gyerekei ráfeküdtek, nehogy az apa újabb ütést mérjen az édesanyjukra. Ha hiszi, ha nem, volt olyan anya, aki luxuslakását hagyta ott, mert már nem bírta a férje beteges féltékenységét, aki bezárta őt a házba, fogolyként tartotta. Azon persze el lehet tűnődni, vajon ezekről a durva, megalázó esetekről tudtak-e a rokonok, szomszédok, s ha igen, miért nem léptek.

Mi a nyugalom szigetét igyekszünk megteremteni itt nekik. Tudom, nem tetszik többeknek, hogy tévézni csak a közös helyiségben lehet, azt is csak éjjel 11-ig. A gyerekek délután nézhetik a meséket, utána a felnőttek már vitatkozhatnak azon, hogy melyik műsor menjen. A szobákban azért nem engedem be a tévét, ha volna is nekik, mert akkor egész nap az szólna, ahelyett, hogy az anyák

a csemetéikkel foglalkoznának. Nálunk minden a kicsikről szól.

Kiutat keresnek, támasz már van

- Amikor egy éve lejárt a szerződésünk a székesfehérvári bérlakásban, újból beadtuk a kérelmünket, de kétszer is elutasítottak bennünket. Csak azért, mert cigány vagyok. Jó, tartoztunk a vízműnek, de kiegyenlítettük volna a számlát – meséli a 47 éves Krisztina, aki 60 éves párjával neveli a fodrásznak tanuló, 16 éves lányukat, na meg a két- és a hároméves unokájukat a húsz négyzetméteres garzonban. – A fiam börtönbe került, élettársa lelépett. Hogy ne vigyék el a gyám-ügyisek a kicsiket, vállaltuk a nevelésüket. Én korábban közmunkás voltam, a párom is mindig dolgozott. Ősztől Móron egy autóülést gyártó cégnél van, elég jól keres. Eddig – a tartozások törlesztése mellett – 150 ezret tudtunk félretenni, hogy legyen pénzünk az emeleten lévő valamelyik önkormányzati lakás beugrójára. Jól érezzük magunkat az otthonban, mindenben segítenek nekünk a gondozók, de hát egy szobában élünk öten. Idővel én is visszamegyek dolgozni, a kertészek között lennék legszívesebben. Kint a szabadban...

***

- Egy zalaegerszegi önkormányzati lakásból tettek ki hatunkat. Hatszázezres tartozást halmoztunk fel, mert nem volt miből kifizetni

a rezsit. A férjem akkor már több éve börtönben volt mint többszörös visszaeső – idézi fel a tavasszal kezdődött kálváriáját a 34 éves Tifáni. – Anyám a 32 éves, epilepsziás húgommal az egerszegi hajléktalanszállóra került, én itt kaptam helyet a 14, 11 és a 4 éves fiaimmal. Próbáltam együtt lakni az anyósommal, de nem ment. A párom a következő év augusztusában szabadul. Vele folytassam? Nem tudom. Csak azt, hogy vissza akarok menni Zalaegerszegre, ott élnek a rokonaink, barátaink. Nagyon nehéz volt itt az első időszak, lelkileg igencsak megviselt. Mindenki jó itt hozzánk, kaptunk télikabátot, cipőt a gyerekeknek. Ha már semmink nincs hó végén, adnak a raktárból tésztát, húskonzervet, hogy hétvégén tudjak főzni. Jobban telne az idő, ha lenne tévé a szobában. A házirend nem engedi, pedig van hatvan csatorna. Sokkal nagyobb fájdalmam, hogy jön a karácsony, nem tudom, hogyan élem túl. A gyerekek előtt tartanom kell magam. A két nagyobbik szerepel majd a műsorban. Talán majd akkor sírhatok előttük...

***

- Az egyik alkoholista, a másik megrögzött horgász volt, aki sosem volt otthon. Elváltam tőlük is. Négy gyerekem van három apától

- mondja egykedvűen a 33 éves Boglárka, aki másfél éves, köhögő lányával van idehaza. A többiek az iskolapadot koptatják ezen a délelőttön is. A család nyolc hónappal ezelőtt érkezett az átmeneti otthonba. – Nem értem, hogy miért kell bejelenteni, hogy mikor megyek és jövök. Most rájuk vagyok utalva, nem szeretnék az utcára kerülni a gyerekeimmel. Gyessel és családi pótlékkal 93 ezret kapok, amiből 24 ezer elmegy a lakbérre. Mire elég ez a pénz?! Hagyjuk. Most van egy kapcsolatom, jól kijövünk, talán új életet kezdhetek vele. Valamikor...