Meszléry Judit Mosolymaradék címmel mutatja be önálló estjét

A Jászai-díjas, érdemes művész Meszléry Judit a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Debreceni Csokonai Színházban kezdte pályafutását. Több társulatban játszott: 1966-ban a Pécsi Nemzeti, 1975-77-ben a Miskolci Nemzeti, 1977-80-ban a Győri Kisfaludy, 1984-ben a Székesfehérvári Vörösmarty, 1986-tól a Szolnoki Szigligeti Színház, 1993-tól a Művész Színház, 1998-2003 között a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. A Veszprémi Pe-tőfi Színháznak 1968-1975, 1980-84, majd 2003-tól volt tagja, sokan mégis veszprémi színészként ismerik őt.

Budapesten él, de visszatért Veszprémbe. Legutóbb az Örkény István Macskajáték című kisregénye alapján készült dráma, a Drága Gizám című, Berényi Gábor rendezte előadásban láthatta őt az itteni közönség, Palásthy Beával együtt. Játszott a Család ellen nincs orvosság című komé- diában, melyet Kéri Kitty rendezett. Volt két lábműtéte, de már színpadra áll. Szombaton este Mosolymaradék címmel a Dienes Eszter verseiből készült darabot mutatja be.

Egy barátja elküldött neki két verset Dienes Esztertől, meséli. Annyira megtetszettek neki, hogy elhatározta, szeretne ezekből egy önálló estet összeállítani. Huszonnégy vers, címek nélkül, mint egy monodráma. Hozott hozzá zenét, Lajkó Félixet és Bartók Béla Elindultam szép hazámból című népdalát, egy régi, recsegős, kerékzörejes, madárfüttyös felvételen.

- Nem olvastam el semmiféle életrajzi adatot, semmiféle riportot, nyilatkozatot. A versekből indultam ki. Tudjuk, hogy szerelme, élettársa volt Ladányi Mihály költő, öngyilkossági kísérlet miatt bekerült a pszichiátriára. Nem arról van szó, hogy Dienes Esztert játszom, hanem én, Meszléry Judit színésznő készítek egy – remélem – alkotást ennek a fantasztikus költőnek a verseiből. Szinte minden gondolatával tudok azonosulni, ha mondhatom, bennem lakik Dienes Eszter, ő én vagyok.

Egyelőre öt előadás lesz, a Latinovits-Bujtor Játékszín bérletesei láthatják, bár Meszléry Judit szeretné, ha minél többen megnézhetnék. Ez olyan különlegesség, amit érdemes minél több helyen játszani, bemutatni.

Noha két darabban játszott Budapesten, hiányzott neki a színház; ha ezt nem találja ki, megbolondul, mondja.

- Nagyon rossz hangulatban telt el az elmúlt három év, igazából élni sem tudtam, nagyon hiányzott a színház. A betegség miatt nem tudtam színházba menni, de ha eltámogattak volna, akkor se mentem volna, mert nem bírom, ha nem dolgozom. Rájöttem, hogy sokkal fontosabb lett időskoromra a színház, mint fiatalkoromban. Akkor ott volt az élet; élni, tapasztalni, érezni is kell ahhoz, hogy az ember színházat tudjon csinálni, nyersanyagból építkezni. Az a jó, ha egyensúlyban van a kettő: az élet és a színház. Most is szeretek élni, szívesen benne vagyok mindenben, amit az egészségi állapotom megenged. Megyek mindenhová, de színház és film közelébe nem, mert rettenetesen irigy vagyok, ha más játszik. Mindenkire irigy vagyok, aki játszik.

Meszléry Judit játszott Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, Győrben, Szolnokon, Szegeden, a budapesti Művész Színházban, erős karakterű, tragikus sorsú nőalakokat, klasszikus és modern drámákban, a két legfontosabb helyként Veszprémet és Szolnokot említi. Veszprém a fiatalság, Szolnokon játszotta a legcsodálatosabb szerepeket, ott volt a legnagyobb elismerésben része és legnagyszerűbb igazgatója, Schwajda György.

Szívesen dolgozik, élvezi a munkát. Igényes; fontos, hogy feladat legyen, mondja. Lehet kicsi is, de feladat legyen. Mindig csak egy fel-adatot vállal egyszerre, száz százalékban arra koncentrál. A játékszíni bemutató után egy román-magyar koprodukcióban készülő film egyik szerepére kérték őt.