Nem kell félni a véradástól

1970-es években adott először vért katonaként. Részben azért, hogy segíthessen másokon, részben pedig azért, mert akkor ezzel együtt járt két nap egészségügyi szabadság.

- Annyira mozgalmas volt az élet véradás területén a honvédségen belül, szinte megszokta az ember, természetes volt, hogy beszállt, nyújtotta a karját. Sikk volt véradónak lenni. Volt, aki így megkapta a haza szolgálatáért érdemérem bronz fokozatát - ez egy fiatal számára nagy büszkeséget jelentett – mondta Demeter Ferenc István.

Fiatal hadnagyként több városban szolgált, ahol amellett, hogy véradó volt, szervezte is a honvédségi véradásokat. A katonaságtól rendszeresen vitték a véradókat, szervezték a véradásokat, ami egyben jó reklám is volt. Demeter Ferenc István úgy véli, szerencsés volt, hogy főnökei támogatták ebben. Ez sokat számított, hiszen ismert olyat, aki ezért hagyta abba a véradást, mert a munkáltató nem nézte jó szemmel a kihagyást.

Amikor és ahol lehetett, három havonta adott vért, Debrecenben, Nagykanizsán, Budapesten, Taszáron, Jután is.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy adjon vért, hiszen a vér semmi mással nem pótolható - mondta Demeter Ferenc István Fotó: Nagy Lajos

A kilencvenes évek végén már Veszprémben élt, ekkor egy járványos időszak során a vér mellett vérplazmára is szükség volt. Így nem csak vért adott, hanem plazmát is, a százhuszonöt véradása mellett összesen negyvennégyszer volt plazmaferezises véradása. Az eljárás során a vérből kivonják a vérplazmát, ami egy lassú folyamat, több mint egy óráig tart és kétszeres véradásnak számít.

Demeter Ferenc István úgy véli, az ötvenedik alkalom után már életformává válik, szinte igényli, kívánja a szervezet is a véradást. Egy családi tragédia okán közelről megtapasztalta, mit jelent, ha valakinek vérre, vérkészítményre van szüksége, ami szintén motiválta.

Úgy látja, manapság problémát jelent, hogy véradók elöregednek, a donorok között az ötven év felettiek vannak többségben. Ennek egyik oka, hogy a fiatalok nem eléggé motiváltak.

- Úgy gondolom, hogy a motiváció skáláját bővíteni kellene. A rendszeres véradók például elsőbbséget kaphatnának várólistákon, de a harmincöt év alatti véradókat is jobban fókuszba lehetne helyezni – mondta Demeter Ferenc István, aki kiemelkedő véradói tevékenységéért, a Magyar Vöröskereszt Véradók napi ünnepségén Pro vita díjat kapott.

Manapság is ad vért, igaz ritkábban, amíg lehet, - vagyis 65 éves korig - továbbra is véradó lesz.

- Aki tud és teheti, adjon vért. Csak biztatni tudok mindenkit, hiszen a vér semmi mással nem pótolható.

Sokan tartanak a véradástól, de nem kell félni a tűtől és a fájdalomtól sem, ami minimális, a pszichés gátak pedig könnyen feloldhatóak - mondta.