Mozigéptől a Ki Mit Tud?-ig

Amikor kiderült, hogy aktív korában a kultúra közvetítésének mely műfaját képviselte, teljesen magával ragadott ma már nagyon furcsán hangzó szakmája: moziüzemvezető-gépész, vagyis hétköznapi nyelven mozigépész. Élete a közösségápolásról és a korszakra jellemző filmkultúra közvetítéséről szólt. Balatonrendesen született, kisgyermekkorában a közösségi élet szokásai hagyományai hamar gyökeret vetettek kisgyermek lelkében, elsősorban petróleumlámpa melletti családi meseolvasások, vidám beszélgetések alkalmával.  Majd később a sokat emlegetett, nosztalgikus falubéli közösségi tereknek számított kukoricafosztások ideje alatt hallott meghitt történetek, legendák érlelték érzékeny gyermeki  gondolatvilágát.

Gyermekkora óta Ábrahámhegyen él, iskoláit itt kezdve azóta töretlenül a település ismert embere. Első osztályos korában a sorsnak köszönhetően olyan tanító bácsija volt Kövessi József tanító bácsi személyében, aki a kis iskolásoknak színjátszó kört szervezett, így Ilcsi néni már elemistaként az akkor népszerű iskolai színdarab , a Babaforradalom egyik meghatározó szereplője lehetett. A tanító bácsi a színjátszás mellett a sportszakkört is alapított. A lányok akkor röplabdáztak és tekéztek, a fiúk természetesen a fociban jeleskedtek. A színjátékkal és a sporttal is egyaránt sikerrel szerepeltek a szomszédos, majd a távolabbi településeken, de Veszprémben is büszkélkedtek eredményeikkel. A sport és színjátszás kísérte végig az életútját. Amikor szünetelt az iskolai , ifjúsági  színjátszás, mindenki felnőtté vált, a helyi tanár úr sok év múlva újra megpróbálta életre kelteni az akkor utánpótlás nélkül maradt színi kört. Bevonta a már házaspárokat, asszonyokat, felnőtt, házas embereket. Már nem voltak ifjak, de e lelkesedés ugyanolyan volt, mint az iskolás korukban. Az "Ingyenélők" és a "Nem élhetek Muzsikaszó nélkül" című színdarabokkal végigturnéztak sok- sok Balaton környéki kistelepülésen. Ekkorra már komoly színpadi rutinnal rendelkeztek, a ruhákat is komoly és hiteles helyekről sikerült kölcsönözniük. A  fiatal Hoffmann Ilona ekkor már konferálóként, vagy szavalóként  szerepelt a falu rendezvényein.

A magyar filmek minőségének fokozásával szolgálták népünk kulturális felemelkedését!

1951-ben a tapolcai népművelési Osztály munkatársa javasolta, hogy végezzen el egy tanfolyamot Budapesten. Nem mondott nemet, 1952-ben pontosan 65 évvel ezelőtt kezdte el és még ebben az évben, 16 évesen  el is végezte  Budapesten a Mozgófényképészeti és Üzemvezetői , Gépkezelői Országos Tanfolyam negyedéves kurzusát. Körzetekbe, úttörőtáborokba járt, ahova már vitte az időközben megszületett gyermekeit is. Ez a mozizás végig kísérte az életútját. Mint meséli, a Filmhíradókat kötelező volt levetíteni a filmek előtt, ezt központilag küldték le minden vetítés elé. Vitte magával a tekercseket, a ládafilmet, majd a bőröndös táskagépet, sokszor nem is egyet. Az igazolványában hivatalosan Körzeti Moziüzemvezető Gépész szakképzettséget jelölő végzettség szerepelt. A mai generációnak elképzelni is nehéz, hogy e szakma képviselője milyen nagy felelősséggel közvetítette a kultúrát a legapróbb településeken, a hírekre, a filmekre éhes közönség számára. Ma az e fajta technika végleg eltűnt. A TV megjelenésével, később a video korszerűsödésével már nem volt szükség a mozgóképes vetítésekre, a mozigép használata és kultikája lassacskán feledésbe merült. S ezzel a korszakváltással Ilcsi néni éppen nyugdíjba is ment. 28 évet a mozinál töltött, saját géppel, felszereléssel rendelkezett. Mondhatni, a mai kifejezéssel, „mozi pedagógusként" is tevékenykedett, de a gyerekek, egyszerűen csak mozis néninek hívták évtizedeken keresztül. Volt rá példa, hogy a mozit látogató gyerekeknek annyira megtetszett a film, hogy a következő vetítés időpontjában is ott maradtak, előfordult, hogy a mozis uzsonnával látta el a mozilátogató gyerekeket. A nyugdíjas évek alatt, az első időszakban a színjátszás is újra feléledt az életében. Évtizedek múlva, amikor Szilvia lánya könyvtáros lett a helyi könyvtárban, felkérték, mint pedagógiai ambícióval rendelkező könyvtárost, hogy a nyugdíjasokat összefogva szervezze meg a helyi klubot. Eddig ez kevésbé sikerült, végül a 2012-ben megalakult nyugdíjas klubnak Ilcsi néni is aktív közreműködője lett, azóta sok rendezvény, kiállítás, kulturális programok közül válogathatnak a szép korúak a kultúra javai között.  A megszűnt mozi helyett ma a KI Mit Tud? és a programokban való közösségi életvitel játssza életének főbb szerepeit. Sok helyen mutatkoztak be, önállóan is és közösségben is, okleveleket, elismeréseket halmoztak a településeken különböző fellépéseik, rendezvényeken megjelenésükkel. Ilcsi néni legértékesebb elismerését 1988-ban, kiemelkedő munkájáért kapta  Bajczy Gyula az akkori Veszprém Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója aláírásával.

Ábrahámhegyi Berki Józsefné Hoffmann Ilona a mozigépen keresztül közvetítette a filmkultúrát a kistelepülések lakóinak

A mai modern technológiák, digitális világában felnövekvő generáció nehezen képzeli el, hogy milyen felelősségteljes munka volt filmeket vetíteni, kultúrát a megfelelő technikai eszközök igénybe vételével közvetíteni az ifjúságnak. Az akkori mozizás mellett a játékra is volt idő, a kétrészes filmek közötti szünet időt mindig játékos mozgással, közös énekkel használták ki. Hatalmas tanító és közösségteremtő ereje volt a mozinak, a pergő filmeknek. Az akkori kisgyerekek, Ilcsi néni mozit látogató tanítványai a mai napig megismerik és büszkén emlékeznek gyerekkoruk e boldog mozi- korszakos epizódjaira is.