Mi történhetett Csehországban? - Vida László pilóta az életmentő katapultülésekről

- A cáslavi támaszponton nem lezuhant a magyar gép, ahogy azt a sajtó első körben tálalta, hanem lefutott a betonról. Hogy ez műszaki vagy emberi hiba miatt történt, még nem tudni. A pálya végén, még időben, katapultált a két pilótánk, akik, ha késlekednek, meghalnak. Ugyanis a gép orra a földbe fúródott és letört. Ezt a balesetet különben nem lehet túlélni - mondja a veszprémi Vida László, aki az elmúlt hat évben a kanadai légierőnél oktatóként dolgozott, s az elmúlt hetekben szerelt le. Arra kértük, hogy beszéljen lapunk olvasóinak arról, hogy milyen a speciális katapultülés, azt hogyan kell használni, valamint a pilóta felelősségéről.

Vida László telefonján megmutatott néhány katapultálós gyakorlatot, amelyet úgy töltött le a világhálóról.

- Tizenegy éves pályafutásom alatt egyszer sem kellett használnom a szerkezetet, de Kanadában az egyik növendék véletlenül - még a földön - meghúzta a kart, s az álló gépből „kilőtte" magát. Amúgy ennek a technikának a használatát rendszeresen gyakoroltuk a szimulátoron. Az angol gyártmányú, 1945-től fejlesztett, azóta folyamatosan korszerűsített Martin-Baker katapultülés az egyik legkorszerűbb berendezés. A lábunkat és a kezünket hevederek - mint autóban a biztonsági övek - rögzítik az üléshez. Vészhelyzetben berántja a végtagjainkat az üléshez, nehogy megsérüljünk. A folyamat a lábunknál lévő kar meghúzásával kezdődik. A pirotechnikai eszköz beindítja a rakétahajtás elvén működő ülést, amely egy sínen felgyorsulva a levegőbe repíti a gép vezetőjét. Ezt megelőzően automatikusan „lerobban" a fejünk fölött a plexi búra, de ha nem, akkor az ülés fém tüskéje szétvágja. Ezt a menekülést a hajózók csak végső esetben használják. Ez olyan, mint amikor a kártyások 19-re lapot húznak.

Hat évig Kanadában oktatta a pilótákat Vida László. Fotó: Mátételki András

A 37 éves Vida László azt is elmagyarázta, hogy a két pilóta közül bárki is húzza meg a vészkart a levegőben, mindig a hátsó ülésen utazó távozik elsőnek a gépből. Ha ez fordítva lenne, még összeütköznének a levegőben... Ha van idő, a légiirányítóknak jelezni kell a manővert, hogy tudják, merre történt a baleset. Amúgy a gépben és a személyzet ruhájában is van jeladó, hogy a bajbajutottakat minél előbb meg lehessen találni. Minden helyzetben az a cél, hogy a gép ne lakott területen érjen földet. Éppen ezért a (had)gyakorlatokat nem a városok, hanem a hegyek, tengerek, lakatlan területek fölött rendezik. Ha van idő, a pilóta úgy állítja be a gépét (ha például leáll a hajtómű), hogy a méregdrága szerkezettel, mint egy vitorlázó repülővel, képes legyen manőverezni. Így lehetőség van elnavigálni olyan területre, ahol biztonságosan katapultálhat, és a lezuhanó gép nem veszélyezteti az emberek életét.

Aki a katapultálást választja, számolnia kell azzal, hogy, ha kisebb sérüléseket is szenved, de többet már nem ülhet be szuperszónikus gépbe.

A már említett Martin-Baker ülés napjainkig 7745 pilóta életét mentette meg. Minden túlélő kap egy nyakkendőt a gyártótól, egyúttal tagjai lettek egy képzeletbeli klubnak. Olyanok is megmenekültek a haláltól, akiknek a gépe szinte már átfordult a tengelye körül, így a pilótát a szerkezet - elvileg - a földbe lőtte volna. Csakhogy ezek az ülések vészhelyzetben képesek úgy elfordulni, hogy utasát felfelé lője a levegőbe, hogy aztán a kinyíló ejtőernyővel szerencsésen földet érjen.