Veszprém

2016.11.21. 21:55

Imre hatvan évig minden éjszakáját a sütődében töltötte

Veszprém - Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a szakmát adta a kezembe, s hálás a vevőimnek is, akik évtizedeken át megtiszteltek a bizalmukkal, ragaszkodásukkal - mondja a veszprémi Omodi Imre pékmester, aki 76 évesen zárta be a közelmúltban a sütödéjét. Hatvan évet dolgozott a szakmában.

Mátételki András

Az utolsó napok egyikén néztem be a pékségébe, ahol azonnal megragadott az idős férfi munkatempója, gyors járása, aki nyugodtan letagadhatna a korából akár 20 évet is. Este 10-re érkeztem, amikor már javában készültek a kalácsok, molnárkák, túrós batyuk. A kemence gyomra pedig már egy órája melegedett, várva a finomságokat. Az üstben kovász érlelődött, majd két órával később a mester összekeverte az általa kiváló minőségűnek tartott veszprémi liszttel, hogy hajnali egy után elkezdődhessen a kenyerek sütése.

- Csak jó sikértartalmú lisztből lehet finom kenyeret és édes süteményeket készíteni - magyarázta, miközben villámgyorsan nyújtotta a tésztát.

Az Omodi-műhelyben mindennap készült 40-50 kiló kenyér, s persze több tucat péksütemény, meg a finomabbnál finomabb édes tészták, valamint időnként dán kuglóf.

Omodi Imre hatvan évet töltött a szakmában, közel három évtizeden át vállalkozóként dolgozott Fotó: Mátételki András

- Hogy bírom az éjszakázást? A szakmát szeretni kell, s el kell fogadni ezt az életformát. Általában reggel hatig vagyok itt, utána otthon pár órát alszom, de már délután készülők elő az esti sütéshez: elkészítem a kovászt, amelynek nyolc órán át kell érnie. Az esti órákban azért megpróbálok úgy két órát aludni, aztán irány az éjszakai élet... A feleségem este hatkor tér nyugovóra, de már hajnali fél kettőkor itt segít nekem, majd öt órakor nyitja az üzletet a korai vevőknek.

Omodi Imre huszonhét éven át - a szombatokat leszámítva - minden éjszakáját a sütödében töltötte párjával. Kovács, illetve lakatos szeretett volna lenni, de mire eljutott a felvételiig, már betelt az osztálylétszám Dunaújvárosban. Viszont pékből akkor is hiány volt, ezért ezt a szakmát tanulta ki Székesfehérváron, majd később a középiskolát is elvégezte. Idővel szorgalmára, munkaszeretetére és persze a szakértelmére is felfigyeltek, így lett sok éven át Fejér és Veszprém megyei üzemekben vezető. Persze akkor is éjszaka kel-lett dolgoznia. Később könnyebb volt az élete, amikor a Győrben megszerezett műszaki és elméleti oktató diplomával dolgozott Veszprémben 1969-1987 között. Munkásságát Veszprém megyéért ezüstéremmel ismerték el 1979-ben.

- Szegény családban nőttem fel, hárman voltunk testvérek. Sokat nélkülöztünk, s hiába vezették be a jegyrendszert 1949-ben, ha üresek voltak a polcok. Jelentős változást hozott az életemben a szakmunkásképző, mert annyit ehettünk a pékségben, amennyi csak belénk fért... Az éjszakai munkába már nyolcévesen belekóstoltam, amikor aratáskor apám után szedtem a kévét. Kamaszként is keményen dolgoztam két nyáron át, amikor döngölt házakat építettünk. Szóval, tanulmányaim alatt is éjszaka jártunk dolgozni a műhelybe, így aztán csak a szombat este maradt az igazi szórakozásra, amikor nem kellett az órámat néznem. Igen, lemondással jár ez a szakma: az elmúlt évtizedekben nemigen jutottunk el színházba, az esti filmek is kimaradtak az életünkből. Jó, ott voltak a hétvégék, de addigra már nagyon elfáradtunk mindketten, ugyanakkor a ház körül is vannak teendőink.

Hat évvel ezelőtt hirdették meg először eladásra a műhelyt. Idén ősszel újra dobra verték, s eldöntötték, ha lesz rá vevő, hanem, akkor is bezárnak. Erre az elhatározásra rásegített, hogy a pékmester augusztus 20-án rosszul lett, a füredi szívkórházban kötött ki, ahol azt tanácsolták neki, tovább már ne dolgozzon.

Már reggel felé járt az idő, amikor Imre bácsi pár perces szünetet tartott, majd felütött egy kissé kopottas füzetet. Verseket olvasott fel, a sajátjait. Szép, lelkesítő, útra bocsátó gondolatok egykori ballagó tanítványainak. El-elcsuklott a hangja, szeme bepárásodott. Gondolatban több évtizedet repült vissza az időben, amikor még ő is fiatal volt, s egyáltalán nem gondolt arra, hogy egyszer végleg le kell tennie a péklapátot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!