Illúziók rabságában - Bársony András az orosz-ukrán konfliktusról

Az előadótól megtudtuk, hogy a Szovjetunió felbomlásakor néhány volt tagköztársaság azzal a céllal fogalmazta meg önmaga jövőjét, hogy végre itt az idő egy nemzetállam létrehozására.

- Így tett Ukrajna is, amelynek hatalmas területe önmagában alkalmatlan volt arra, hogy egy nemzetállam szülessen. Ukrajna azon a területen, amelyet a térkép jelenleg ábrázol, sohasem létezett. Ez a terület a sztálini alkotmány következtében létrejött Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területe volt, kiegészítve a Hruscsov által 1954-ben hozzácsatolt Krím-félszigettel. Ennek az országnak nincs történelme, miközben az itt élő népek történelme évezredes múltra, több népcsoporté pedig több évezredes múltra tekint vissza. Ez az ellentmondás úgy oldódott fel a történelem során, hogy egyfolytában harcban álltak egymással és a szomszédos népekkel. A legsúlyosabb harcok azonban mindig az országhatáron belül voltak.

Magyarországon a nemzetiségi kérdéseket viszonylag könnyű megfogalmazni. Elmondhatjuk, hogy más a nyelvünk, eredetünk és őstörténetünk, mint a szomszéd népeké. Az Ukrajnában élők többségének nyelvi gyökerei viszont azonosak, és nem mondható el az sem, hogy oroszok és ukránok máshonnan származnának. Történelmi legenda továbbá az ukrán himnuszban szereplő kozák eredet, amely annyira igaz, amennyire nem igaz, és amelyre próbálnak egy nemzetállamot felépíteni.

A jelenlegi konfliktus legfőbb kiváltó oka a nemzetiségi probléma - hangsúlyozta Bársony András Fotó: archív

Ha meg kell neveznünk a jelenlegi konfliktus legfőbb kiváltó okát, akkor az a nemzetiségi probléma. Természetesen politikai és gazdasági okai is vannak a kialakult helyzetnek. Ezt a hármat szokták megnevezni a politikai értékelésekben, holott van egy negyedik ok is, amiről senki sem beszél, azért, mert nem illik bele egyetlen prekoncepcióba sem. Ez a vallási kérdés. A galíciai terület jelentős része, amely hol az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, hol pedig Lengyelországhoz, vallását tekintve alapvetően görög ka-tolikus. Az ettől keletre eső országrész pedig már a pravoszláv világ része. Ez utóbbi sem jelent azonban egységet.

A rendszerváltás után, 1991-ben felmerült a kérdés, hogy a független Ukrajnában miért ne működhetne egy független ukrán ortodox egyház? Ennek az lett az eredménye, hogy az ukrán ortodoxok harminc százalékos kisebbsége támogatta csak a függetlenséget, míg a további hetven százalékuk Moszkvához maradt hű. Az immár független ukrán állam keretei között Moszkva elismerése több volt mint egyszerű vallási döntés.