Nemcsak teát, kedvességet, emberséget is szállítanak

– A Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel van szerződésünk, így megkapjuk az egyik legnagyobb bevásárlóközpontból a még nem lejárt, de már nem polcon tartható élelmiszereket – meséli Majbó Gábor, aki már 19 éve dolgozik az utcai szolgálatnál. – Kapnak zöldséget, gyümölcsöt a kenyér és a felvágott mellé. Akinek van lehetősége főzni, azoknak ma például jut brokkoli, krumpli vagy leveszöldség, a többiek pedig paradicsomhoz jutnak.

Miközben egyik helyről a másikra utaztunk, Gábor kollégája mesélt a szállóról. – A nőket és a férfiakat külön helyezzük el, hogy ne legyen probléma. Van az úgynevezett alacsony küszöb, ahová bárkit befogadunk, szondáztatás sincs.

A Hajléktalanokért Közalapítvány által kiírt pályázaton is nyertünk, aminek keretében tudunk foglalkoztatni öt-hat embert heti egy alkalommal. A köztisztaságra figyelnek, szemetet szednek és nem lakott bódékat számolnak fel.

Gábor elmondta, nem szégyellősek és bizalmatlanok velük a hajléktalanok, de ma már mindenkit ismernek. – Az elején persze mindenkinek van egy kis szégyenérzete. De rájönnek, hogy azért vagyunk, hogy segítsünk, nem ítélkezünk felettük.

A tavalyi téli krízisidőszakban, azaz novembertől áprilisig több mint száz bejelentés érkezett az utcai szolgálathoz, akik napközben 8-tól 22 óráig, illetve 22-től 8 óráig fogadták a hívásokat. Ezek többnyire a rendőrségtől, mentőktől, a lakosoktól és a diszpécserügyeletről érkeztek. – A legnagyobb probléma, hogy sokszor csak betelefonálnak, de nem várják meg, míg kiérünk. Így előfordul, hogy bejelentik, hogy ott fekszik egy hajléktalan, aztán, mikor kimegyünk, akkor látjuk, hogy csak egy kukára akasztott kabátról van szó.

A járatnak Veszprémben nyolc állomása van, mindig pontosan érkeznek, hétfőn, szerdán és pénteken, és várják is őket a hajléktalanok. Vannak, akiknek a leveleiket is kézbesítik, de a szolgálat munkatársainak mindenkihez van egy jó szavuk, érdeklődnek hogylétük iránt.