Önzetlenül segít mindenkin a Mindennapok Hőse

Dóra két éve dolgozik egy lakásotthonban szabadidő-szervezőként. A fiatal lány segítő szakmák iránti érdeklődését egy rossz gyerekkori élmény is meghatározta, ugyanis családjával közel állt ahhoz, hogy az utcára kerüljenek. Szerencsére ez végül nem történt meg, köszönhetően annak is, hogy egy szociális munkás segített rajtuk. Ez a tapasztalat és az elesetteken gyakran segítő nagymamájától látott családi minta is hozzájárult ahhoz, hogy a rászorulók iránti odafordulás és empátia már tinédzserkorában is természetes volt számára. Gimnazistaként többször segített időseken. Előfordult, hogy csak útbaigazítást kértek tőle, de több órán keresztül kísérgetett Veszprémben egy demens asszonyt, vagy hosszú perceken át hallgatta ismeretlenek panaszait. Dóra fiatal kora és törékeny testalkata ellenére többször segített rossz állapotban lévő hajléktalanokon is, miközben a legtöbben részvétlenül elhaladtak mellettük és inkább elfordították a fejüket. Mindenkin meg kell próbálnunk segíteni, függetlenül attól, milyen társadalmi csoportba tartozik – hangsúlyozza.

Fotó: Penovác Károly

Nem véletlen, hogy középiskolában egyik nevelőtanára azt mondta neki, „Dóri, téged az Isten is szociális munkásnak teremtett". A pedagógus hatása is közrejátszott abban, hogy a hittudományi főiskolán folytatta tanulmányait szociális munkásként, ahol nemcsak a kötelező gyakorlatokon vett részt, hanem rendszeresen végzett önkéntes munkát is. – Élelmiszereket gyűjtött karácsonykor, a vörösiszap-katasztrófa idején karitatív szervezeteket látogatott, adományt gyűjtött. Természetes volt számára, hogy ha baj van és segíteni tud, akkor megteszi. A főiskola után a gyermekvédelem területén szeretett volna elhelyezkedni, és bár ez közvetlenül a diploma megszerzése után még nem sikerült, néhány év után egy jól fizető állást hagyott ott azért, hogy beteljesítse álmát. Dóra a lakásotthonban a programok koordinálása mellett számos más feladatot is ellát: besegít a gyermekfelügyelői és a házvezetői munkába, vagy tanul a gyerekekkel délután. – Meghallgatom a problémájukat, sajnos többnyire nagyon rossz lelkiállapotban kerülnek be hozzánk. Hatalmas feladat segíteni nekik, hogy feldolgozzák azt a traumát, hogy kikerültek a családjukból – magyarázza. Munkáján túl a mai napig gyakran segít a rászorulókon. Tapasztalata szerint már azzal is nagyon sokat tehetünk valakiért, ha végighallgatjuk.

Fotó: Penovác Károly

Munkájához szerinte az elhivatottságon túl szociális érzékenység és empátia szükséges, és fontos, hogy a szociális munkás a teljes személyiségével vegyen részt a segítésben. Ugyanakkor fontos, hogy a munkahelyen tapasztaltakat ne vigye haza, ne rágódjon azokon a problémákon, ezen a téren úgy érzi, még fejlődnie kell. Bár csak néhány évvel idősebb a lakásotthonba kerülő fiataloknál, ez nem jelent gondot a mindennapokban: közvetlen a gyerekekkel, akik hallgatnak rá. Szerinte ahhoz, hogy elfogadjanak valakit, elsősorban hiteles személyiségnek kell lenni.