Haza és szabadság - Ünnepi megemlékezés Veszprémben

A szabadság nem magától értetődik, nem öröklődik és nem elég egyszer kivívni. A szabadságért újra és újra meg kell harcolni, minden generációnak a maga idejében, a maga eszközeivel. Ahogy a mi generációnk tette negyed századdal ezelőtt, amikor véget vetettünk a kommunista diktatúrának és kivívtuk nemzeti függetlenségünket, hangsúlyozta a városi rendezvény szónoka.

,,Olyan szabadsághiányos évtized volt az 1946 és 1956 közötti időszak, ami egyenesen vezette népünket az 1956-os forradalomhoz és nemzeti függetlenségünkért vívott szabadságharchoz. 1956 mindent elsöprő megmozdulására azért szánta el magát a magyar nemzet, mert az azt megelőző évtized annyi szenvedést mért rá, aminek az elviselése a nemzet megmaradását veszélyeztette. A nemzet a megsemmisülés határára került. A közösségben élő ember számára a haza és a szabadság a két legfontosabb érték. A haza, aminek sikereihez, kudarcaihoz, örömeihez, bánataihoz közünk van. A szabadság azt jelenti, hogy nem akarnak megfosztani a hitünktől, nem korlátozzák a vallásunk gyakorlását, nem kötik gúzsba a gondolatainkat, nem lakatolják le a szájunkat, vagyis engedik, hogy emberhez méltó életet éljünk. A kommunista terror rendszere nem engedte. Csak az az ember lehet szabad és erős, amelynek polgárai becsületbeli ügyüknek tekintik a szabadságot és a nemzeti függetlenséget."

Schmidt Mária beszédében megemlékezett Brusznyai Árpádról, akit 1958. január 9-én, harmincnégy évesen végeztek ki. A szónok úgy fogalmazott: 1956 hősei nem akartak kommunizmust, mert az hazugságon, gyűlöleten és aljasságon alapul. Ők szabadságot és nemzeti függetlenséget akartak. "1956 őszén újra meg kellett válaszolni: Rabok legyünk vagy szabadok? A rabságot nem választhattuk, mert az szolgává tesz és lealjasít. A szabadságot választottuk és meg is tartottuk tizenhárom csodálatos napon keresztül. Ez adott méltóságot és erőt a szabadsághiányos évtizedek elviseléséhez. Mert a lelkünk szabad maradt. Azt a nemzetet, mely beletörődik függetlenségének elvesztésébe, megvetés sújtja. Az embernek nincs drágább kincse, mint szellemi, erkölcsi és vallási meggyőződése."

A kommunizmus olyan totális rendszer volt, ami nemcsak a testet, de a lelkünket is el akarta rabolni, meg akarta semmisíteni. Meg akarták törni a személyiségünket, mondta a szónok. Az évtizedes gyötrődésekben és megaláztatásokban azonban eggyé forrt a magyar nemzet. 1956 októberében a magyarok bebizonyították maguknak és a világnak is, hogy bármekkora árat megfizetnek a szabadságért és a nemzeti függetlenségért.

"Senkit ne tévesszen meg az 1956-os forradalom és szabadságharc látszólagos kudarca. Mert hiába ölték le százával hőseinket a gyávák, hiába végezték ki Brusznyai Árpádot és társait országszerte, a külső és belső megszállók kénytelen voltak beletörődni, hogy nem képesek elvenni sem a múltunkat, sem a hitünket, sem megfosztani bennünket a reményeinktől és az értékeinktől. Ma már pontosan látjuk, hogy ők vallottak kudarcot."

A városi ünnepségen a Légierő Zenekar és Veszprém Város Vegyeskara előadásában hangzott el az Ahogy lesz, úgy lesz című dal, Kőrösi Csaba, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze József Attila A Dunánál című versét mondta.

A Magyar Szocialista Párt Veszprém, a Demokratikus Koalíció Veszprém, az Együtt–PM Szövetség, a Magyar Liberális Párt, valamint a Lokálpatrióták a Városért Egyesület a Lovassy László Gimnázium főbejáratánál, a Brusznyai-mellszobornál tartott megemlékezést. Tölgyesi József tanár úgy fogalmazott:

"Történelmünk s benne 1956 nagy tanulsága, hogy nemcsak itt, e mai határaink között kell vagy kellene egymással békében élnünk, dolgozni és boldognak lenni, hanem Európa valamennyi nemzetével, s különösen a szomszéd népekkel, s nemcsak azért, mert sok évszázadon át közös volt a történelmünk, s mert velük ott élnek nemzettársaink, hanem azért is, mert Európa és benne a mi jövőnk  azon is múlik, hogy a leendő közös haza, az Európai Unió képes lesz-e biztonságot, jobb, élhetőbb jövőt biztosítani valamennyi nemzetének.  S ebben az unióban összegződik minden nemzet korábbi közös szabadságküzdelme, amely elvezethetett ahhoz, hogy együtt építsük fel az új Európát."

Az ünnepi rendezvénysorozat végén este Hobo adott koncertet a Hangvillában.