25 éve írta a Napló - Európában turnézott a VSE

Négy alkalommal léptek pályára első osztályú és négyszer másodosztályú együttesek ellen. A látnivalókban gazdag, de rendkívül fárasztó út mérlege röviden: öt döntetlen és három vereség – írta huszonöt éve Kis Dezső.

– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy számunkra ebben az időszakban más volt a fő célkitűzés, mint a jó számszerű eredmény – mondta az első itthoni gyakorlás után Glázer Róbert vezető-edző. – A 15 nap alatt 12 edzést is tartottunk

Glázer Róbert vezetőedző Fotó: archív

– Az olvasókat azért elsősorban az ellenfelek és az eredmények érdeklik!

– Első összecsapásunkat még viszonylag frissen (1200 kilométeres út után ) játszottuk. Az elsőligás Nancy ellen 1:1-et értünk el. Handel lőtte a gólunkat. Már ekkor látszott, hogy – miként a világbajnokságon is – a játékvezetőknek döntő szerepük van. Az ellenfél egyenlítő gólja nem sokkal a befejezés előtt lesből született!

– Utána?

– A másodosztályú Le Havre volt az ellenfél. Ekkor jött ki a csapaton az utazás fáradtsága, 0:0 volt az eredmény. A Caen ismét csak élvonalbeli francia csapat, ragyogóan erősítettek a nyáron. Most került hozzájuk a holland Den Boer, a dán Jesper Olsen, plusz egy uruguayi és egy angol válogatott. No, meg egy harmincnyolcszoros francia válogatott! Már az 5. percben vezettek 11-essel. Ötezer néző előtt Süle góljával egyenlítettünk.

– Eddig nem is rossz

– Auxerre-ben több napot eltöltöttünk a Kovács Kálmán csapatával vívott meccs előtt. Mi ebben az időszakban is négyszer edzettünk, ők azonban „rákészültek” a találkozóra. 4:0-ra nyertek, Kovács Kálmán a második félidőben két gólt rúgott nekünk.

– Innen merre mentek?

– Rouvenbe. A helyi másodosztályú gárda 2:0-ra győzött ellenünk. Annak ellenére, hogy barátságos előkészületi mérkőzés volt, felálltam a kispadról, s bizony nem a játékosaimmal, hanem a játékvezetővel foglalkoztam

– Ez már a túra vége felé volt, bizonyára elfáradtak.

– Szó, ami szó, rengeteget utaztunk. Így aztán a két következő találkozón másodosztályú együttesek ellen egy-egy döntetlent játszottunk.

– És akkor jött az utolsó összecsapás!

– Az élvonalbeli Rennes-től 2:1-re kikaptunk. Csomai 11-est hibázott. Az utolsó meccs már egy kínszenvedés volt. Nekünk 12 egészséges játékosunk volt, és fáradtan léptünk pályára. A franciák viszont szünetben a teljes csapatukat lecserélték.