Jó reggelt, Veszprém vármegye!

A kis észak-olaszországi művésztelep tulajdonosai úgy érezték, hogy mindent megtettek a látogatók csalogatásáért. A hegyoldal eleve tengerre nyíló panorámát kínált, teraszokat, sétautakat építettek, kortárs művészek látványos kültéri szobrait helyezték el a kis tereken, felfrissítették az olajfaállományt, citrusokat ültettek. A vendégek valahogy mégsem akartak érkezni, elmaradt a várt érdeklődés. Amikor a háziasszony egy utazása során hasonló, de a sajátjuknál sokkal népszerűbb művészkertben járt, egyből feltűnt számára a különbség. Hiába a csodás környezet, a páratlan panoráma, ha hiányozik a sok szín, a játékosság. A baráti művésztársakkal összefogva színes csempét, járólapot gyűjtöttek. Törték, aprították a burkoló anyagokat és beborították a sétautakat, falakat, lépcsőket. Bevonták a medencét, a hatalmas szobrokat. Állatfigurákat, játszóteret alakítottak ki, egyéni, játékos stílusban. Azóta egymásnak adják náluk a kertkapu kilincsét a látogatók.