Utazó

2016.11.27. 13:35

Juhász Árpád- Kígyóra lépett Afrikában, az életéért menekült Peruban

Veszprém - Kelet-Afrikában szerencséje volt, mert rálépett egy veszélyes mérgű zöld mambára, de mivel pont a nyakánál, így az nem tudta megmarni. A bennszülöttek szerint megkezdte a második életét, mert az, hogy valaki túléljen egy ilyen találkozást, az csodával határos.

Molnár Sándor

Végtelenül közvetlen és barátságos személyiség. Már 109 országban járt. Munka mellett filmeket készít, könyveket ír és bár 81 éves, ez utóbbit nyugodtan letagadhatná. A televízióból is jól ismert Juhász Árpád geológus egy klímakonferencia fővédnökeként látogatott a Pannon Egyetemre, ott beszélgettem vele.

– Ha visszagondol az utazásaira, melyik volt az a pillanat, amelyik mélyen bevésődött az emlékeibe?

– Sierra Nevadában vannak a hatalmas nagy, hegyi mamutfenyők, ezek a Föld legnagyobb tömegű élőlényei. Nyaranta ott a nemzeti parkokban rengeteg a turista, nem lehet egy intim pillanatot találni, hogy az ember alaposan körbeölelje, megnézze, megszeresse a fákat. Viszont egyszer, novemberben filmeztem kint az Egyesült Államokban. Egyik délután beültem a bérelt autóba, fölmentem a Sierra Nevadába, és egy lélek sem volt a nemzeti parkban. A nagyon kellemes időben, egy szál pulóverben lementem egy mamutfenyőligetbe és hihetetlen béke honolt. Csönd és az a tudat, hogy ezek a fák már akkor is álltak, amikor Krisztus született, mert vannak kétezer évesnél idősebb példányok is.  Egész éjszaka csak kóboroltam közöttük, leültem az egyik, majd a másik tövébe. Ez egy nagyon boldog, megélt emlékem.

 

–Sokfelé járt a világban, biztosan nehéz egy helyet kiválasztani közülük, de melyikre használná a csodálatos jelzőt?

– Grönlandon a sarkkörtől északra egy hatalmas gleccsernek az érkezése egy fjordba, az ilyen. Itt több millió tonnás jégszilánkok hasadnak le és huppannak a fjord aljzatára. Tuszkolják egymást, hihetetlen, mennydörgésszerű hangokat adva. Ez vizuálisan és akusztikusan is döbbenetes látvány.

–  Van olyan hely, ahová valamiért nem menne vissza többet?

– Inkább kellemetlen szituációkkal találkoztam, amelyek többnyire emberekkel kapcsolatosak. Előfordult, hogy Afrikában egy karsztmélyedésben kutattunk műszerekkel, geológus kalapáccsal, és kémeknek néztek minket. Fegyverekkel körbevetek és elvittek egy börtönbe. Sokáig tartott, amíg tisztáztuk magunkat. Peruban részese voltam egy nagy menekülésnek egy hegyi indián felkelésnél, amikor tényleg az életünkért menekültünk. A jeges vizű folyóban, a filmes felszerelést a fejünk fölé tartva vártuk meg, amíg ez a vad tömeg végigvonult a falun, miközben felgyújtotta a házakat.

– Hol telepedne le a világban, ha választhatna?

– Új-Zélandon. Ez egy olyan szigetország, ahol sok még a zöld, az érintetlen természeti terület. Viszonylag kicsi a lakosság és távol esik azoktól a nagyon iparosodott vagy túlnépesedett kontinensektől, amelyek ma a világ válsággócait is jelentik.

– Melyik kontinens volt önre a legnagyobb hatással?

– Nehéz választani. Úgy gondolom, hogy méretei miatt elsősorban Ázsia. Végső soron a Föld szárazföldi területeinek és a világ lakosságának durván a kétharmada. Elképesztőek a kontrasztok a sivatagtól a trópusi erdőségekig és a világ legmagasabb csúcsaiig. Szinte lehetetlen egy könyvben megírni, hogy milyen Ázsia. Számomra az írás közben derült ki ez.

– Mi a következő úti célja?

– A Feröer-szigetekre szeretnék még eljutni, mert végigjártam az atlanti hátság mentén a forró pontokat, ahol vulkáni szigetek vannak. A Zöldfoki-szigetektől kezdve, a Kanári-szigeteken át, Madeira, Azori-szigetek. Izlandon vagy hétszer voltam, de valahogy kimaradt a Feröer, oda még szeretnék jövő nyáron elmenni.

–  Hogy éli meg, hogy már 81 éves, és hogy tud ilyen aktív maradni?

– Főállásban dolgozom a TV2-ben. Reggel bemegyek, késő délután hazamegyek. A feladatomnak semmi köze ahhoz, ami egyébként a hobbim, tehát sem utazáshoz, sem természetfilm-készítéshez. Humanitárius feladatom van, a siketek és nagyot hallók számára a csatornánk műsorait feliratoztatom. Van 13 emberem, aki az élő műsorokat feliratozza. A szabadidőmben hétvégén kirándulgatok öreg barátaimmal, szép lassú tempóban. Emellett két könyvön is dolgozom pillanatnyilag. Egy Latin-Amerika és egy Európa könyvön. Ez utóbbiban hatvan év csavargásait személyes megközelítésben próbálom megírni. Most folyik a képek válogatása, eddig hatezret néztem át. Ez az egyharmada annak, amit Európáról készítettem. Még ezer dolgot szeretnék csinálni, most is egy gyerekműsorban szerepelek vasárnap reggelente, ahol kalandjaimról mesélek 10–12 éves forma gyerekeknek. Ismerem ezt a korosztályt, mert a legkisebb unokám pont ebbe a korcsoportba tartozik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!