Kaland smaragdvárosban - Brüsszel olyannyira színes és ragyogó, mint maga a drágakő

2017. január 18., 07:30 szerző: Szabó Zsófia
komment
Brüsszel - Van egy város, nem túl messze a magyar földtől, ahol, legyen akármilyen „különc” az ember, biztos nem fog kilógni a sorból. A belga metropolisz multikulturális világában mindenki megtalálja a helyét.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Vitathatatlan: Brüsszel olyan, akár egy lüktető bazár. Sok ezer ember a világ minden tájáról, bábeli nyelvi zűrzavar a sokszínű környezetbe csomagolva - egyszerűen magával ragadó. A belga kavalkád ugyanis korántsem hétköznapi kulisszák - képregényhősök portréival pingált házak, kiváló állapotú műemlék és üvegfalú paloták - közt zajlik.

A kétnapos út során a belvárosban, az Európai Bizottságtól egysaroknyira volt a szállásunk. El is kereszteltem diplomata negyednek a Malbeek városrészt, mert egymást érik a nagykövetségek, irodaházak. Nem mellesleg az ott található metróállomáson történt a terrortámadás tavasszal, aminek nyoma már nincs, mindössze a rendőri jelenlét intenzívebb.

A kormányzati negyedben egymást érik az uniós intézmények, melyek egyik ékköve az Európai Bizottság üvegpalotája

Hogy kicsit többet érzékeljek Brüsszelből, mint az öltönyös diplomaták sokasága, fogtam magamat s elsétáltam éjszaka a hoteltől jóval messzebb. A „puccnegyed" szomszédságában találtam egy kizárólag férfiaknak fenntartott sörözőt, láttam a város szegénynegyedét, ahol szinte csak muszlimok, hajléktalanok élnek. S egy étteremben szembesültem először azzal, hogy Brüsszelben háromszor-négyszer annyiba kerül minden, mint itthon.

Erről később ismét meggyőződtem, amikor másnap, a kötelező program után gyalogszerrel elvándoroltunk az óvárosba. Az élet ekkor sem volt lanyhább, mint fényes nappal. Az utcák, a kocsmák tele voltak emberekkel. Ahogy a világörökség részét képező Grand Place, a város főtere is. A sok száz éves épületkolóniát, ahol egykoron céhek is voltak, s ahol a városháza most is magasodik, advent idején esténként még diszkó slágerekre színváltó fényjátékban is fürdették. A látvány, a hangulat magával ragadó: ahogy a több ezer ember életigenlése is, akik mindezt figyelemmel kísérték. Együtt táncolt több korosztály és rengeteg náció: a turbános, fonott szakállú török a folyamatosan szelfiző japánokkal, a hidzsábba bújt arab nőkkel, karimás kalapú zsidóval.

A magyar állam ajándéka, egy herendi váza

A tértől nem sokkal távolabb, az éttermek utcájában szintén egymást érték a turisták és persze a vendéglátóegységek. Mindegyik előtt pincér áll, aki szó szerint beudvarolja az embert az étterembe. Csapatunkat a „Szeretlek, Hungary" mondattal citálta be kétperces diskurzus után, az egyik „le petite" étterembe (a millióból) a sármos olasz pincér. Ami a felszolgálást illeti: kiudvarolják az emberből a pénzt. Amit pedig az ottani gasztronómiáról gondolok: a sok sült hús finom, a zöldségek jók, a krumpli sok(k).

Azért megfejeltük egy belga unikummal is az estebédet. Egy utcai palacsintázóban jólesett a mogyorókrémes, epres gofri. Tömte is magát minden turista a millió ízben kapható nasival. A helyiekkel ellentétben, mert ők inkább eladják a külföldieknek, s pénzt keresnek vele: elég egészségtudatosan étkeznek, sokat sportolnak.

Brüsszelben nincs hiány több száz éves műemlékekből sem. A Bourse, a tőzsde épülete szemet gyönyörködtető Fotó: Szabó Zsófia

Két harapás közt láttam belga kuriózumként kínált csipkét, amit az árucímke szerint Kínában gyártottak, a szerencsehozó fémszobrot, a pisilő kisfiút, Manneken Pist, aki épp meztelen volt, pár utcányira a kislány párját, a fémketrecbe zárt Jeanneket is, csokiboltok garmadáját, és mindennek betetőzéseként a világhírű Delírium pubot. A háromszintes, több száz féle sört forgalmazó kocsmában hétköznap este is heringekként álltak az emberek. Keveredett a szeszek illata a fojtó, állott levegővel. Érdekes, mégsem volt kellemetlen.

S hogy mit láttam Brüsszelben? Gyakorlatilag semmit, mégis sok mindent. Pár óra szabadidőnk volt csak az alig negyvennyolc órás ott-tartózkodás során, ami az éjszakai élet feltérképezésére elég volt, a késő délután záró látványosságok megtekintésére nem. Az Atomium, a mini Europa-park kimaradt. A Diadalív-hasonmás tisztes távolból megvolt, Volare-éneklés olasz trubadúrral szintén, tánc fényes nappal az utcán dettó, parola mosolygós, „belga" laza fazonokkal szintén.

Brüsszel valóban megérne több misét is. Olyan város, amit mindenkinek látnia kell.

A magyar állam ajándéka

Az Európai Bizottság épületét az unió különböző országaiból származó képzőművészeti alkotások díszítik. A műremekek „sorában" egy közel kétméteres, finom motívumokkal díszített herendi váza is látható, amit 2004-ben, a csatlakozás évében ajándékozott Brüsszelnek a magyar kormány.

Szabó Zsófia

2017. január 18., 07:30 szerző: Szabó Zsófia

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...