A város, amely visszahúz: Nappal csöndes romantika, utána bizsergető éjszakai zsongás

2016. november 23., 08:00 szerző: Kocsis Noémi
komment
Pár hónapnyi élményürítés után egyöntetűen jelentettük ki nemrégiben, hogy az idei nyári utazások legjobbika minket bizony az erdélyi nagyvárosba, Nagyváradra vitt. Visszakészülünk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

De miért pont Nagyvárad? És ha már mégis oda utaztunk, akkor miért nem merészkedtünk tovább, beljebb Bihar vármegyében, miért nem szálltunk meg a hegyekben, a vidéken kalandozva? Nos, elsősorban azért nem, mert egy háromnapos erdélyi városnézés mellett utóbbi biztosan nem fért volna bele. Másrészt Nagyvárad önmaga is ad annyi felfedezni- és látnivalót, hogy egy-egy hosszú hétvégén, háromnapos utazás idején az ember nem fog még máshová kívánkozni.

A történelmi belváros közepe a főtérrel. A helyi bloggerek szerint túl sok kő és túl kevés fa került a hatalmas méretű térre, ám a pompás klasszicista paloták - melyekben kávézók, pékségek, templomok, bankok találhatóak - szegélyezte terület sokakat vonz.

Nagyváradon (Oradea) az utazó még megérezheti a fogalmat, amit hajszolt hétköznapjaiban szinte már csak a tisztelet hangján emleget, de gyakorlatilag nem ismer. Megérezhet valamit a békebeliség hangulatából. Miközben Nagyvárad egyébként nyüzsgő nagyváros (népessége a 2011-es statisztika szerint közel 200 ezer fő), a nyári reggeleket sokan a kedvenc kávéházuk teraszán kezdik egy csésze feketével, egy kis harapnivalóval, újsággal. Ha útbaigazítást kérünk a látnivalókat illetően, a legtöbb helybéli minden bizonnyal a tatárjáráskor teljesen elpusztult, de 1596-ra az olasz késő reneszánsz szellemében újjáépült várat említi majd, valamint a városközpontban, a Fő tér környékén álló számos templom megtekintését, a test örömeinek hódolva pedig a helyiek kedvelt aquaparkját, a májusban felújítva átadott Félix-fürdőt. Ami a templomokat illeti, valóban lenyűgözőek, az itt élők pedig igen komolyan veszik vallásukat, az imahelyekre mise idején csapatostul mennek az emberek, mindig nagy a nyüzsgés. A kissé távolabb, a Körös partján emelt zsinagógában viszont napközben is csend honol, ha a monumentális építmény lépcsőházában elhelyezett ima- és köszönőtáblák iránt érdeklődünk, egy sajnos csak románul beszélő, de azért barátságos gondnok beenged és némi jelbeszéd segítségével elmagyarázza a legfontosabb tudnivalókat.

A legfontosabb találkozási pontot, azaz inkább vonalat azonban mégis a Körös jelöli majd ki számunkra. A főtérhez igen közel lévő szállásról kétpercnyi séta csak reggelenként valamelyik pék, ahol olcsón juthatunk a szokásos leveles tésztás helyi croissant-hoz, amit különösen jólesik megeszegetni a folyóparti padokon. Közben mindig látunk majd néhány elszántan próbálkozó pecást is.

Az egykori Rhédey-kertben (ma Balcescu park) játszótér, szobrok, étterem is van, alkalmanként antik holmik kirakodóvásárába botolhatunk Fotó: a szerző felvételei

Ottjártunkkor a közösségi közlekedésben jelentős szerepet játszó villamosvonalat éppen renoválták, de a helyi lakosok látszólag a legnagyobb lelki nyugalommal viselték a folyamatos, kora reggeltől - vasárnap is! - tartó zajt és port. A nagyváradi sétálóutcán az ember amúgy is kilép a modern nagyváros szokásos kulisszái közül, hogy egy egészen más világba csöppenjen. Fényképezkedik a nagyváradi írók és költők csoportos szobránál, megcsodálja az omladozásukban is pompás egykori paloták homlokzatát. A legtöbb klasszicista épület fel van állványozva, ám odabent a kereskedelem ettől még virágzik, a kis boltokban mindenféle romániai szuvenírt vásárolhatunk. Vagy elnyalogathatunk egy itt szokásos, magas, csúcsos fagylaltot, amelynek kissé vízíze lesz ugyan, de melegben jó hűsítő. Ugyancsak a Körös-parton, a parkok környékén (számos látványos és szépen karbantartott zöldfelületet láthatunk a belváros környékén) járva nehéz lesz eldönteni, melyik hívogató, zeneszótól, harmonikamuzsikától hangos, a vízre félig nyitott étterembe, sörözőbe üljünk be, annyira invitáló, hangulatos mindahány. Ha sikerül választani, a tejfölös-kapros, különféle húsokkal főzött csorbalevest ki ne hagyjuk! Kitűnően csúszik majd rá a helyi sör. A vendéglátás hétvégéken a teraszokon még éjjel 1-kor is javában folyik, az éhes társaság akár ilyenkor is rendelhet pizzát.

Nagyváradon a kis utcákat járva is élményszerű, olykor szürreális látnivalókba botlik az ember. Ilyen az éjféli utcán a zebránál „várakozó”, elhagyott kerekes szék, vagy a kapura, közvetlenül a csengő és a névtáblák mellé írt krétás üzenet: „Keressétek inkább Isten országát!” Az utazó magába szívja Nagyvárad hangulatát és illatát, és úgy érzi: itt egy kicsit megtalálta.

Kocsis Noémi

2016. november 23., 08:00 szerző: Kocsis Noémi

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...