A komáromi erődrendszer kincsei megérnek egy egész napos látogatást

A Monostori Erőd, Közép-Európa legnagyobb újkori erődje a komáromi erődrendszer tagjaként 1850 és 1871 között épült a Bécset, a Dunántúlt és a Dunát védő komáromi erődrendszer egyik utolsó tagjaként. Az örökkévalóságnak épített létesítmény azonban elkészültével szinte egy időben, a korszerű haditechnika megjelenésével elvesztette hadászati jelentőségét, elavult. Az első világháború békeszerződése az erődrendszert kettévágta: a Monostori Erőd, a Csillag Erőd és az Igmándi Erőd Magyarország területén maradt, míg az Öregvár, az Újvár és a Nádor-vonal Szlovákia területén, Észak-Komáromban található. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta az erődöt, majd 1945-től 1991-ig a szovjet csapatok legnagyobb fegyverraktára volt. Az erőd ma az UNESCO világörökségi várományosi listáján szerepel. A klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító három-négy méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú föld alatti kazamatáival.

A Monostori Erőd felújított udvarán haditechnika-parkot találunk, a Dunai bástya pedig 1200 négyzetméteren várja látogatóit. A hely nemcsak családi, hanem vállalati és iskolai programok lebonyolítására is kiváló. Az épületegyüttes egy részét már felújították, a látogatóközpontban történelmi életképeket bemutató hadtörténeti interaktív kiállítást találunk. Szomszédságában viszont valóságos időutazást tehetünk. Jól jön itt a kényelmes sportcipő, a zseblámpa, hiszen több kilométeren át bolyonghatunk a hosszú, föld alatti folyosórendszereket bejárva. A kazamatahálózatban nincs villany, bokáig ér a por és az esetleges veszélyekre figyelmeztető táblák hiányoznak. Viszont a legnagyobb nyári hőségben is hűvös van itt. A monumentális méreteket csak itt érezhetjük igazán. Maga az erőd 25 hektáron fekszik, de teljes területe a lőterekkel együtt 70 hektár. A Monostori Erőd több mint 600 helyiséget rejt, egy időben 8000 katonának adott helyet.

Az erődben érdemes megtekinteni a Kenyérmúzeumot, amelynek ipartörténeti gyűjteménye a kenyérsütés történetét mutatja be. A szomszédságában, rögtön a bejárat mellett találjuk a Várak, korok, katonák című állandó kiállítást, amely bemutatja az itt a monarchia korában szolgálatot teljesítő katonák mindennapi életét, kiképzését és a haditechnika fejlődését. Az északi bástya belső udvarának rendkívül jó akusztikai hatását kihasználva építettek ott egy szabadtéri színpadot, színielőadások remek helye. A különleges Csillag Erőd a várost délről övező sáncrendszer tagja, amelyet vizesárok vesz körül. Az erőd 1586-ban épült Szent Péter-palánk néven, elnevezését négyágú csillag alakja miatt kapta. A komáromi erődrendszer két kisebb tagjának egyike. Amint az Igmándi Erőd, a Csillag Erőd szintén viszonylag kevésbé ismert a látogatók előtt. 1938-ban, a komáromi öregvárral együtt lőszerraktár lett, s miután Németország lerohanta Lengyelországot, a lengyel menekültek egy része itt kapott ideiglenes menedéket. Az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel után a csillag- és az igmándi erőd internálótábor lett; zsidók és cigányok ezreit indították innen a megsemmisítő táborokba. A második világháborút követően szükséglakásokat alakítottak ki benne, később a helyi áfész tulajdonába került, és a cég zöldségraktárként hasznosította az erőd helyiségeit. A rendszerváltást követően a magyar állam a létesítményt visszavásárolta és 2005 óta a Csillag erőd látogatható műemlék. 2014-ben döntöttek a felújításáról. A Duna túlpartján lévő öregvár, valamint a Nádor-vonal több évtized után ismét látogatható.

Az öregvárat 1850-70 között újjáépítették, ekkor nyerte el végleges formáját. Az Igmándi Erőd pedig a szabadságharc földerődje helyén épült fel 1871-1877 között a város déli bejáratának védelmére, az új erődrendszer elválaszthatatlan részeként. Középkori lesüllyesztett, olasz rendszer szerint építették fel. Száraz árok veszi körül, külső lesfolyosókkal. Az erőd elzárta a városba délről vezető utat, biztosította, hogy a rendszer egyes tagjai kölcsönös tűz-összeköttetésben legyenek egymással. Elkészültével befejeződött a hatalmas komáromi erődrendszer építése. Nevét a közeli Nagyigmánd és Kisigmánd községről kapta. Méretei a Monostori Erődnél jóval szerényebbek, de érdekessége, hogy az ellenséges tűz szilánkhatása elleni védelmet szolgáló úgynevezett harántsáncok is megépültek és ma eredeti állapotukban tanulmányozhatóak itt.