Utazó

2015.08.05. 14:01

A Bükk, az ezerarcú hegység - A setét szurdokvölgyektől a cserszömörcés szubmediterrán hejehujáig

A Bükk, mondhatni, jó kialakítású hegység. Érdekes, hogy ha Miskolc felől közelítünk belé, akkor setét, jégkorszaki maradványnövényekkel teli szurdokvölgyeken haladunk egyre beljebb a Szinva nyomvonalán, míg Eger felől egy amolyan cserszömörcés, molyhos tölgyes szubmediterrán hejehujától indulunk, ami amúgy nem is illene az acélvároshoz.

ifj. Vasuta Gábor

Dél felől pedig, ahol lábánál meleg vizű gyógyforrások fakadnak, árvalányhajas lejtősztyepprétek díszlenek, valamint a sziklába faragott kaptárkövek, amelyekről a mai napig nem tudni biztosan, mi a csodáért faragták ki őket, mert a méhek télen egészen biztosan megfagynának bennük, meg aztán nagyon magasan is vannak. Jut eszembe még a meleg vizes forrásokról, hogy a Bükkalján, a kácsi patakban ezerszám él a Theodoxus praevostianus nevű bödöncsiga, amelynek a világon összesen négy állománya van. Ha pedig már bödöncsigázunk, a teljességre törekedve meg kell említeni, hogy a zegzugos héjú faját (danubialis) a Duna visegrádi áttörésénél lehet megtalálni a part kövei között, a hosszanti csíkos transversalist Őrtilosnál a Drávában. Egyébként azért lelkesedem ez ügyben annyira, mert gyönyörű jószágokról van szó, a legszebb alakú és rajzolatú hazai csigákról; ezenkívül pedig soha még egyetlen sort sem írtam a puhatestűek dicséretéről, úgyhogy éppen ideje volt.

A varázslatosan szép bükki táj (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

A Bükköt egyébként egy komoly, kompakt hegységként jellemezném a kimondottan bohó Pilishez vagy a már osztrák hatásokat tükröző Kőszegi-hegységhez képest, ahol szerintem éjszaka leporszívózzák a turistautakat. Egy szigorú, egybe tömbkő, amit kilencszáz méternél lefűrészeltek, szélein pedig ott ülnek a kövek. A Magoskő, a Köpűs-kő a Szentléleki-kövek, a Gerennavár, a Tar-kő és így tovább. A szentlélekiről tiszta téli időben kitűnően látni a Magas-Tátra komplett vonulatát, a Dédesi-várromból pedig egy jó távcsővel talán még azt is, hogy mit főznek ebédre Nagyvisnyó kis házaiban.

A bükkösöket kedvelő farkasboroszlán (Daphne mezereum), amely szépsége ellenére mérgező. (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Van a Bükknek, továbbá őserdeje, ahol százharminc éve nem nyúltak az erdőhöz. Naiv, gyermeki csodavárásom mindig valami roppant érdekeset sejtet ott velem, aztán mindig csalódok, majd korholom magam.

Óriáskígyót azért mégsem várhatok...

A Teleki-virág (Telekia speciosa) (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Persze botorság azt hinni, hogy a Bükkben szitakötőszárnyon repkedő erdőtündérek vigyáznak a fákra, itt is, mint minden hegységünkben az erdők 80 százaléka valamilyen szinten erdészetileg kezelt állomány feltáróutakkal, vágástervvel és egységes állományokkal. No meg lucfenyvesekkel. Rosszabb pillanataimban nem is tudom, hogy a természetvédelem mit véd még egyáltalán és miért. De aztán jönnek jobb pillanatok is, leginkább, amikor lesétálok Bánkútról Nagymezőre, ami tulajdonképpen egy emberi tevékenység nyomán kialakult kaszálórét és nyugodtan nevezhetjük a Bükk szívének ahová százszor is elmehetek, mind a százszor mást fogok látni.

A minél tökéletesebb elrejtőzése érdekében dublőrt is bevető poloskavész (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

A ritka hajnalmadár a Palota szálló falán (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Tíz év után vettem észre a mögötte elterülő bükkösben a farkasboroszlánokat, tizenöt év múlva a havasi ribiszke töböroldalban megbújó bokrait, majd még később a havasalji rózsa hosszúkás csipkebogyóit és az erdő előtti szőrfűben megbújó fehér májvirágokat, végül tavaly pár tő tűzliliomot. Nagyon régen láttam itt felrepülni császármadarat is, amelyről nekem úgy tűnik, a madarászok már lemondtak, a kövirigóval együtt. De valljuk be, nagyon nehéz védeni egy olyan madarat, aminek több hektár teljesen zavartalan, kevert nyíres-fenyveses erdő kell tisztásokkal.

Van ezenkívül a Bükknek egy darab bennszülött virága is, az alfajként is gyanús Vrabélyi-estike, de hát épp azért szeretünk valakit vagy valamit, mert nincs belőle több, és ez az egy a miénk. A növény egyetlen alfaji megkülönböztető bélyege a szőrösség, amelyről kizárólagosan csak kárörvendő dolgok jutnak eszembe, úgyhogy ide sem írom ezeket.

Azt is el kell mondani, hogy a Bükk jó házigazda, megadja az egynapos látogatóknak is, ami jár. Magyarország legszebb panorámáját a Palota szállóval és a Hámori-tóval, a nagy lapulevelek között osonó Garadna-patak pisztrángsütödés erdei tömegétkeztetését, a Szalajka-völgy Fátyol-vízesését, vagy a szentléleki kolostorromot, amiről mindig ugyanaz jut az eszembe: mi a csodát csinálhattak itt a szerzetesek 1300 körül, az akkori erdőrengeteg legmélyén?

Igazán azonban a Bükk megismerni magát csak a gyakorlott természetszeretőknek hagyja. Annyi év után is szívdobogva ereszkedek le mély szurdokaiba, Leány- és Ablakoskő-völgyébe, ahol hatalmas sziklák alján botorkálva úgy érzi magát az ember, mintha valami népmesében közeledne a sárkány barlangja felé. Gondoljunk bele, kétszáz méteres falú szurdokvölgyek szívszorító növényekkel. Sárga ibolya, poloskavész, havasi ikravirág. Jégkorszaki hajótöröttek egy völgy legmélyén, ahol ottrekedtek a klíma melegedésével magányos kis populációk roppant nagy sérülékenységgel. Kőtörmeléken és sziklafalakon nőnek, különös tekintettel a poloskavészre, ami külön dublőrrel is dolgozik, a békabogyóval.

Az északi sárkányfű (Draco-cephalum ruyschiana)  (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Szinte teljesen megállapíthatatlan a katlanból, hogy mi nő húsz méterrel a fejed fölött. Fél óra alatt kúszol fel életed kockáztatásával, hogy láthasd a tizedik békabogyót is, miközben a poloskavész egy hegyi juhar mögül figyel téged, egyetlenegy szögből észrevehetően.

A hegységnek szépek a falvai is. Ómassa, ami úgy ékelődik be a Jávor-hegy és a Vörös-kő közé, mintha csipesszel rakosgatták volna oda a házakat egy szűk üvegnyakon keresztül. Aztán itt van Bükkszentkereszt a gombafesztivállal, a füvesember Gyuri bácsival, meg a lélekkövekkel-fákkal, amelyek körül mozdulatlan emberek várják a gyógyulást, valamint Répáshuta a knédlis-vadas szlovák vendéglőjével. Innen indul a Csúnya-völgy, ami majd lejjebb a Hór-völgy, ahol is a széleslevelű harangvirág, és a Teleki-virág okoz nagyszabású botanikai örömöket.

Mivel pedig most nem könyv készül a Bükkről, a cikk vége felé az ember elkezd kapkodni és átmegy leltárba. Hollók, hajnalmadarak, nyusztok, császármadarak, nyúlfarkfüvek (három faj!), északi sárkányfű, no meg a mirigyes fodorka, amit öt évig kerestem, mire egyszer csak kinőtt az orrom elé egy szentléleki sziklán, ahol, esküszöm, előző nap még nem volt ott.

Van a Bükknek lipicai ménese is Csipkéskúton, illetve nyáron félrideg tartásban a Nagymezőn – a szabadság szimbólumai – gyönyörű tájakon vágtató fehér lovak. Erdőmunkások, faszénégetők, mészégetők; voltak saját természettudósai, Herman Ottó és Vásárhelyi István.

Egyedül saját betyárokkal nem rendelkezett soha a Bükk, az idekóborló husziták kivételével, akik főállásban foglalkoztak annak idején a fosztogatással, ma már csak néhány vendéglő.

A gonosz emberekről jut még eszembe valaki. Egyszer azt mondta nekünk egy természetvédelemben tevékenykedő szakember, hogy az akkori Jugoszláviában tízesével vannak olyan hegységek, mint a Bükk, és még nevük sincs. Szerencsére mára neki sincs, csak rossz emléke, hogy mint természetvédő, a védett területek visszaszorítását szorgalmazta a hetvenes években. Akkoriban a legnagyobb hülyeségeket úgy hívták, hogy népgazdasági érdek. Ma rossznak pedig azt, aki rosszra gondol.

 

A rejtélyes kaptárkövekről

A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklákat eredetileg a szomolyai lakosok nevezték kaptárköveknek. A fülkés sziklák első alapos kutatója, ismerője Bartalos Gyula (1886–1900) legkövetkezetesebben az emlékszikla, emlékkő kifejezést használta. A legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltott ki. Az átlagosan 60 centi magas, 30 centi széles és 25–30 centi mély fülkék peremén bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot ékekkel rögzítették. (Forrás: Wikipédia.)

Címkék#Bükk

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!