Cádiz tipikus andalúziai város erődökkel, pazar parkokkal, strandokkal

Cádizt a frissen mosott ruháknak és az angol televíziós séfnek, Rick Steinnek köszönhetem: vasalás közben a tévében futó utazós főzőműsorra felpillantva állt el a lélegzetem, amikor megláttam az Atlanti-óceán partján elterülő város katedrálisának fehér épületek közül „kiaranyló” kupoláját. Ide egyszer el kell menni, gondoltam, miközben egy makacs élt próbáltam eltüntetni az ing ujjából – aztán jó sorsunk úgy hozta, hogy néhány hónap múlva eljutottunk Európa egyik legrégebbi városába, Andalúzia 133 ezer lakosú gyöngyszemébe, és ugyanabban a kocsmában koccintottunk a megérkezésünkre egy jófajta helyi sherryvel, mint ahol Rick Stein is időzött a műsorában. 
Mi egy háromnapos sevillai városnézéssel kötöttük össze a cádizi nyaralást – Sevilláig repültünk, onnan vonattal mentünk Cádizba, szobát az óvárosban béreltünk. Általában a piacon reggeliztünk, és a hangulatos kávézók egyikében gyűjtöttük az erőt a gyalogos városnézésekhez. 
A Kr. e. 110 óta folyamatosan lakott Cádizt a föníciaiak alapították, a várost körülvevő falat a vizigótok rombolták le, majd a 8. században a mórok építették újjá. A nagy felfedezések idején élte virágkorát, Kolumbusz Kristóf is többször indult felfedezőútra Cádizból. 
A néhány szegletében arab hangulatot árasztó városban több gyönyörű park és számos múzeum csábítja a turistákat. Kötelező látnivaló a 18. században barokk, rokokó és neoklasszicista stílusban épült katedrális. Egy mólón juthatunk el az egyik part menti erődbe (Castello de San Sebastian), amely James Bond-rajongóknak – a helyiek által látogatott La Caleta nevű stranddal együtt – a Halj meg máskor című epizódból lehet ismerős. A város 160 őrtornya közül a 45 méter magas Tavira a legismertebb, amely nemcsak a benne található Camera Obs­cura sötétszobával, hanem a toronyból elénk táruló panorámával is lenyűgözi a turistákat. 

A programot úgy állítottuk össze, hogy a főzőműsorban látott helyi ételeket is megkóstolhassuk. Két kedvencünk lett: a tortillitas de camarones a mi tócsninkhoz hasonló, bő olajban kisütött harapnivaló, annyi különbséggel, hogy a tésztába apró rákdarabokat tesznek. A másik a garbanzos con chorizo, ami helyi kolbászból és csicseriborsóból készült paradicsomos egytál­étel – mindkettőt felvettük az itthoni étlapra. 
Cádizban kötelező sherryt kóstolni: a közeli Jerez környékén termő fehér szőlőből készülő, védett földrajzi eredetű likőrbor nem tévesztendő össze a ch-val kezdődő meggy­likőrrel.