Aki kedveli a kalandot, legalább egyszer látogasson el Balatonedericsre

A 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét. A jelenleg ismert járatok hossza meghaladja a hat kilométert, mélysége százharminchat méter, bár a túrák ennek a hossznak csak kis részét érintik. A zegzugos, helyenként szűk járatok főként tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és mély aknák jellemzik azokat. 

Rengeteg változatos formájú cseppkő ejti ámulatba az embert a mélyben, az óriási hasadékok pedig a természethez viszonyított kicsinységünket, törékenységünket juttatják az eszünkbe. Több mint három évtizede fedezték fel a barlangot, s néhány említésre méltó kutató neve is kapcsolódik az 1990-ben kezdődött történethez, például azé a barlangászé, aki először jutott le a föld alatti világba. Őt Zsanda Gézának hívják és az Acheron barlangászaként dolgozott Balatonedericsen a kilencvenes években. Ugyanehhez az eseményhez illeszthető Bézsenyi Zsolt, a Labirinth csoport barlangásza, majd az alpinkiépítésben végzett jelentős munkáért a salgótarjáni Buda Lászlót és Lukács Attilát sem szabadna elfeledni. Aztán folytatható a sor a feltárásba hallatlan lelkesedéssel bekapcsolódó balatonedericsi Styx barlangász egyesülettel, amely John Szilárd vezetésével számos új szakaszt tárt fel és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Csodabogyós ma ismert hossza meghaladja a hat kilométert. 

Aki kedveli a kalandot és nem fél attól, hogy helyenként (a túraútvonalon azért nem túl gyakran) négykézláb vagy éppen hason csúszva tud majd haladni, annak legalább egyszer el kell látogatnia Balaton­edericsre. A barlang ugyan nincs kivilágítva, de a túra idejére a nemzeti park biztosít olyan fejlámpát, amely nem csupán a tájékozódáshoz, de a nagyobb termek és gyönyörű barlangi képződmények megtekintéséhez is elegendő fényt biztosít. A Csodabogyós-barlangban évszaktól függetlenül 9,5 Celsius-fok a hőmérséklet, a relatív páratartalom pedig száz százalék. Árvíz, nyílt vízfelületek kialakulása teljes mértékben kizárt, de vízcsepegés, illetve nedves, sáros szakaszok előfordulnak a kijelölt útvonalon. 

Fontos tudni, hogy a barlang bejáratát nem lehet gépjárművel megközelíteni, a kaland részét képezi az a háromnegyed órás séta is, amit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gyönyörű erdejében tesznek meg a résztvevők a bázistól egészen a lejáratig. Utcai ruházatban a Csodabogyóst nem lehet, nem is érdemes látogatni, de a túrázók számára a védősisak és a fejlámpa mellett barlangász overallt is biztosítanak. A biztonságot szolgálják a beépített létrák, kapaszkodókötelek, lépőcsavarok, valamint a tapasztalt barlangi túravezetők. 

Az érdeklődők vérmérséklet, kalandvágy és bátorság függvényében három útvonal közül választhatnak, és eszerint alakul a felszín alatt eltöltött idő (másfél-két óra vagy közel négy óra), valamint a megtett hossz (400-tól 1000 méterig). Sok érdekes – és sokatmondó – elnevezéssel is találkozhat itt a látogató, például a négyszáz méter hosszú alaptúra során érintik a Poroltót, a Várótermet, a Satu-termet, az Elosztót, a Rövidítő-átjárót, az Óriás-termet, a Meseországot, a Szülőlyukat, az Ötös-termet és a legvégén a pazar Függőkertet. 
Aki nem fél egy kis csúszás-mászástól, az csodát láthat a hegy gyomrában, és – saját tapasztalom alapján állítom – életre szóló élménnyel gazdagodik.