A halasi csipke szülőhazája

Egykor királynők viselték, és talán ma is díszítik az előkelőségek öltözékét – de vitrinjeit biztosan – a magyar népi iparművészet e különleges produktumai. A több száz éves hagyományokra alapozott, mégis sajátos, egészen egyedülálló technikával készülő halasi csipke 1902-ben emelkedett hivatalosan a népi iparművészet rangjára. A világszerte ismert és nagyra becsült csipke ma is Kiskunhalas legkiemelkedőbb értéke. A készítés bonyolult technikája nemzedékről nemzedékre száll, a Kiskunhalasi Csipkeház népi iparművészei életben tartják a hagyományt, és gondoskodnak arról is, hogy látogatók, érdeklődők is megismerkedhessenek a halasi csipke csodájával.

Már csak ezért is érdemes a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekvő, csaknem harmincezer lakosú, sokféle kitüntetéssel elismert várost felkeresni, amely azért a csipke mellett még számos felfedeznivalót kínál. Gazdag a történelme, amelyről az országosan is nagy jelentőségű gyűjteményekkel rendelkező Thorma János Múzeum történelmi és helytörténeti bemutatója nyújt izgalmas és részletes képet. Kiskunhalas területe már a honfoglalást megelőzően is lakott volt, s az akkor még szikes tavakkal, mocsarakkal tarkított vidék őseink számára is vonzó lakhelynek bizonyult. Ezekről az időkről több kiemelkedő lelet is tanúskodik.

Később, a tatárjárás után a város kun nemzetségi központ lett, első írásos említése 1366-ból származik, városként pedig 1439-től tartották számon.

A város híres festő szülöttjéről elnevezett múzeumban a történelmi beavatáson kívül egyedülálló képzőművészeti gyűjteményekben is gyönyörködhetünk. A Thorma Galériában a festő negyvenöt festményének kiállítása igazi kuriózumokkal szolgál, látható például a hatalmas méretű, megrázó Aradi vértanúk című műve is. Ugyancsak itt található a Bay Gyűjtemény, amely az ország legnagyobb kiállítása a nagybányai festők alkotásaiból – messze földről is vonzza a látogatókat.

A nyugodt, tágas érzetet keltő, békés hangulatú városban sétálgatva is találunk bőven látnivalót: érdemes benézni a Szentháromság téren álló, késő barokk stílusú katolikus templomba, érdekes a paraszti életformát bemutató tájház és a vidéki nemesi létet idéző Végh-kúria, különleges ipartörténeti műemlék a Sáfrik-malom. A természetet kedvelők számára a Fejeték tanösvény ígér különleges élményt, amely az egykori tőzeges mocsarak és nedves rétek egyik utolsó maradványa, a Sóstói-parkerdő pedig a szikes tavak élővilágába nyújt betekintést.

Kiskunhalastól méltó búcsút vehetünk a városháza panorámatornyából, ahová százötven lépcsőfok vezet fel, de megéri, harmincnyolc méter magasból a város és a környék felejthetetlen látványa tárul elénk.