A Haláp-hegy a bazaltbányászat miatt vesztette el régi formáját, tetejét

A bányában nem csak függőleges, hanem vízszintes, és lefelé hajló bazaltkő-előfordulás is megtalálható. A bányászat jelentős tájsebeket hagyott maga után, ám a geológiai látványosságok és a turisztika tervek szempontjából ma már ezen senki sem töpreng, hiszen a hegy mai formájában is remek kirándulóhely, legyen szó kezdő túrázóról, nyugdíjasról, kisgyerekes családról. Annyit érdemes tudni az előzményekről, hogy az első világháború idején kezdték el a bazalt kitermelését a Haláp-hegyen, amelynek 358 méteres magasságából ma már csupán 291 méter maradt meg.

Érdekesség, hogy Közép-Európa egyik legkeményebb bazaltja innen származott, többek között a Ferihegyi repülőtér kifutója is ebből készült. A halápi bányászat 1986-ig tartott, de hivatalosan csak 2015-ben szűnt meg a bányatelek törlésével. Az egykori kitermelés helyszíne az elmúlt években magánterületként a látogatók előtt zárva volt. 2018-ban az üzemeltető cég kezdeményezte a hajdani bánya mintegy 34 hektáros részének helyi jelentőségű védett területté nyilvánítását az ott található védett növényfajok, állatfajok és geológiai különlegességek miatt.

Az ide érkező látogató a kihelyezett információs táblákról számos hasonló információkhoz juthat, ha végigjárja a Haláp-tanösvény javasolt útvonalát. Előny, hogy a parkolás nem jelent gondot, közvetlenül a bejárat, vagyis a tanösvény kiindulópontjánál lehet megállni a járművel. Innen alig pár percnyi séta után az első információs táblához érünk, ahol áttekinthetjük az előttünk álló túra útvonalát és a tanösvény tematikáját.

A tanösvény nagyjából kör alakú, amelynek végén érjük el a kilátót, amely tiszta idő esetén az addigi élmények megkoronázásaként is értelmezhető. Addig azonban sok érdekességgel találkozhatunk. Megtudhatjuk azt is, hogy a bazaltbányászat nem csupán a hegy képét, domborzatát formálta át, hanem a növényvilágot is. A korábbi cserjés, erdős területek helyett ma jellemzően csak gyepfelület borítja az érintett részeket. A bányászat felhagyása után viszont regenerálódni kezdett a felszín, s már 2018-ban számos védett növényfaj megjelenését rögzítették a felmérések során.

Ami az állatvilágot illeti, a terület mikroklímája a melegkedvelő, főleg alacsonyabb rendű állatoknak (rovaroknak) kedvez, s ezek táplálékul szolgálnak számos védett madárfajnak. A hajnalmadár, a havasi szürkebegy, a bajszos sármány akár fészkelőként, akár telelőként is előfordul a bányában. De a vörösbegy, a házi rozsdafarkú, a kék galamb és a meggyvágó sem ritka errefelé. A felmelegedő kőfalak réseit a gyíkfélék kedvelik különösen.

A Haláp bányászat által nem érintett északi oldalán megmaradt az eredeti törmeléklejtő-erdő. Rendkívül szép látványt nyújt, főleg télen, amikor nincs lombozat, bár ilyenkor a terep csúszóssá válhat. A bazalt természetes mállása útján képződött sziklákat, kőtömböket, köveket vastag mohalepel vonta be. Gyakoriak itt a páfrányfajok, és más árnyéktűrő növények is megfigyelhetők. Erről az oldalról egy meredekebb ösvényen jutunk fel a fennsíkra, ahol elénk tárul a hatalmas kráter, láthatjuk a bányászat hagyatékát, és ha kissé megizzadva is, de úgy érezhetjük, hogy a világ tetején járunk. Ennél a pontnál azonban meg kell jegyeznem, hogy ugyanez az érzés keríti hatalmába a túrázót, ha az innen látható bármely tanúhegy tetejére érkezik meg.

De maradjuk a Haláp tetején, ahonnan délre tekintve megcsillan a Balaton víztükre. Amikor aztán felérünk a tizedik állomásra, vagyis a kilátóba, onnan hosszan gyönyörködhetünk, bármerre is fordítjuk tekintetünket. Balról indulva a Csobánc, majd a Tóti, a Gulács, a Badacsony, a Szent György-hegy impozáns megjelenésen, valamint egy szinttel lejjebb a magyar Stone­henge-ként is ismert kőszobrok különleges látványa teszi felejthetetlenné a túrát.