A szegedi bérpaloták, lakóházak a szecesszió többféle irányzatát képviselik

Szegedet sokféle jelzővel lehet illetni, a „napfény városa”, hiszen éves átlagban itt a legtöbb a napfényes órák száma, mondhatjuk a „paloták városának” is, hiszen a legtöbb szecessziós épület itt emeli a városképet, a papucs- és paprikahagyományok is jellegzetessé teszik, de Tisza-parti fürdővárosként is megállja a helyét. Leginkább azonban a tudomány és a kultúra fellegvára, híres egyeteme, kutatóbázisai valamint pezsgő művészeti élete okán.

Jellemző, hogy a szabadtéri játékokat a múlt század első évtizedeiben hazánkban az elsők között rendezték meg itt. Mint Szegeden szinte minden, ez is az 1879-es nagy szegedi árvíz pusztítása utáni újjászületéshez kötődik. Az ötletet a város újjáépítésének lázában Juhász Gyula, szegedi költő 1926-ban vetette fel. Nem sokkal azután, hogy a „szögedi nemzet” munkájával felépült a Foerk Ernő, a kor neves építésze által tervezett Fogadalmi Templom, eljött az alkalom a költői álom megvalósítására is. A Dóm téren 1930 őszén ugyanis a székesegyháznak hatalmas felszentelési ünnepséget rendeztek. A több ezer fős ceremóniára a zenét Dohnányi Ernő komponálta. A rendezvénysorozat sikere után tulajdonképpen nem volt kérdés, hogy a tágas tér, a monumentális székesegyházzal, két hatalmas, 81 méteres tornyával, az árkádos egyetemi épületekkel és a püspöki palotával körbevéve, különleges helyszínéül szolgálhat a város rangos eseményeinek. A szabadtéri játékok első, 1931. június 13-án tartott előadása, Hevesi Sándor rendezésében a Magyar Passió bemutatója, hatalmas sikert aratott. A szabadtéri színházi előadások, az opera-, az operett- és a musicalbemutatók azóta a szegedi nyár fő attrakcióját jelentik.

A történet jól példázza azt a nyitottságot, ahogy a szegediek a kultúrához, a művészetekhez mindig is viszonyultak. E szellemiség megnyilvánulása látható az árvíz után újjáépített város képén is. Ha végigsétálunk Szeged belvárosában, nem találunk régi, az elmúlt évszázadok hangulatát idéző, ódon házakat. Szeged meghatározó középületeit és szebbnél szebb palotáit az árvíz után emelték, amelyek egyenként és együttesen is jelentős építőművészeti értéket képviselő alkotások. Így például a Lechner Ödön tervezte városháza és a Szegedi Nemzeti Színház épülete, valamint az ötven eredeti szecessziós épület, amelyek többsége már gyönyörűen felújítva eredeti pompájában látható.

A bérpaloták, a lakóházak, a szobrok, a hangulatos enteriőrök a szecesszió többféle irányzatát képviselik. Az egyik legjelentősebb szecessziós épület az új zsinagóga, Baumhorn Lipót tervei alapján épült 1903-ban. A közel ötven méter magas épület legszebb része a kupolabelső.