A bakonybéli történeti kert fénykora Guzmics Izidor teológus nevéhez kötődik

A kert akkor az aktív pihenést szolgálta és jelenti ma is. Alapítása az 1830-as évek elejére tehető. Guzmics Izidor tudós teológus a reformkor lelkes nyelvújító irodalmárai közé tartozott. Tanár, író, teológus, nyelvész, drámaíró, műfordító, a magyar művelődés egyik jeles alakja volt. 1832-től hét évig, haláláig volt bakonybéli apát. Innen szerkesztette az általa alapított Egyházi Tár című folyóiratot. Szolgálata idején szellemi központtá fejlődött az apátság, rendi tanárképző főiskola működött tudós tanárokkal, diákja volt Rómer Flóris is. Nevéhez fűződik – ahogy az idősebb helyiek ma is nevezik az arborétumot – a klastromkert kialakítása. Jó kapcsolatot ápolt Kazinczy Ferenccel, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihály többször is sétálhatott a park árnyas fái között, ő Guzmics halálos ágyánál is ott állt. Az apát kezdeményezte a park angolkertté alakítását, a kor divatja szerint. Szeder Fábián pannonhalmi szerzetest kérte fel e feladatra – aki a pannonhalmi főmonostor tövében elterülő kertet is tervezte – majd cseh és német kertészeket alkalmazott.

Az angolparkban – ellentétben a francia jellegűvel – túl azon, hogy sétautakat alakítottak ki, arra törekedve, hogy olyan látszatot keltsenek, mintha egy erdőben járnánk. A munka tereprendezéssel kezdődött, a lapályos részeket feltöltötték, szabályozták a kerten átfolyó Gerence-patakot. Ma a patak a telekhatár, mert 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor a többi terület állami tulajdon lett. A korabeli leírások a Gerencén átívelő kis fahídról mesélnek, Piros-hídként nevezve, feltehetőleg a színére utalva. A Bakonyra jellemző fákat, csert, tölgyet, bükköt, juhart, vadgesztenyét telepítettek, e korból ma is több fa él. Az egyik legrégebbi faegyed a som. Az 1900-as évek elején került ide a mutatós vérbükk és a tulipánfa. A régi térképeken látható egy kis csónakázótó, a korabeli leírásokban olvasható, hogy a kemény bakonyi teleken itt korcsolyáztak. A fatelepítésekkel egyidejűleg nagyarányú építkezésbe fogtak.

Az Egyházi Tárban 1838-ban megjelent egy rézmetszet a monostorról és a kertről, melyen már látható az üvegház és egy könyvtárépület, ahol társalgó-, és biliárdszoba is helyet kapott. Az itt lévő könyvállományból az utolsó példányokat 1938-ban vitték el a pannonhalmi főapátságba, amikor is az építmény állaga megromlott, lebontották, helyén a ma is látható filagória áll. A reformkorban magas színvonalú kertészet folyt itt. Az üvegházban citromot és ananászt is termesztettek, muskátlikat nemesítettek. Egy perjeli naplóban olvasható bejegyzés szerint a helyi ana- nászból készített édességgel kedveskedtek az apátnak születésnapján.

A monostori kert részét képezi a gyógynövényes, citromfűvel, zsályával, levendulával, kakukkfűvel, mentákkal, bazsalikommal, rozmaringgal és egy kis gyümölcsös, ahol régebbi almafajtákat, homoktövist, feketeribizlit, feketeberkenyét termesztenek.