2020.04.05. 07:00
Debrecenben mintegy harminc olyan ház maradt, mely megőrizte régi karakterét
Hajdú-Bihar megye székhelye mintegy 200 ezer lakosával hazánk második legnagyobb városa Budapest után. Több jelzővel is illethetnénk: egyetemi város, a kálvinista Róma, a reformáció fellegvára, Biharország fővárosa, de legtöbbször cívisvárosként emlegetjük. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy miért?
Érdemes időt szánni a kereskedőházak felfedezésére, melyek a mai Piac utcát szegélyezik
Elég egy sétát tenni Debrecen belvárosában, és az utcák, a terek, az épületek együttes képe, az épített örökség fennmaradt értékei megadják a magyarázatot. A debreceni cívisség zárt közösséget alkotott, amelyre a kálvinista „nyakasság” éppen úgy jellemző volt, mint a zárkózottság és a bizalmatlanság az idegenekkel szemben.
A város ugyanis már a középkorban nemzetközi hírű vásárokat tartott. A debreceniek elsősorban kereskedők és kézművesek voltak, de földet is műveltek a város határában. A cívisek belvárosi házai a polgári élet reprezentációs helyszínei és a gazdaságuk központjai voltak. „Az én házam, az én váram” mentalitás látványosan tetten érhető a XVI–XVI. században fénykorát élő cívistársadalom építkezéseiben. Napjainkra sajnos csak mintegy harminc olyan ház maradt, amely valamennyire megőrizte eredeti karakterét.
Debrecen legrégebbi házát a város egyik legrégebbi, a XV. században kialakult utcájában találjuk. A 6. szám alatt lévő, egykori Diószegi-ház építése az 1690-es évekig vezethető vissza, postaállomás is működött benne. Leghíresebb vendége XII. Károly svéd király volt, aki 1714 novemberében Nagy Péter cár seregei elől menekülve, hazafelé megszállt itt, és jó szívvel emlékezett meg a kulturált városról. Az utcát 1860-ban nevezték el Széchenyi Istvánról, aki többször is járt a városban. Az épületet a közelmúltban jelentősen felújították, étteremmé és fogadóvá alakították át, ahol a cívisség gasztronómiáját is megízlelhetjük.
A Debrecen főterén magasodó református nagytemplomtól nyugatra találjuk a város másik ősi utcáját, a Hatvan utcát, amelynek a közepén értékes polgárházak sora maradt meg, az egyikben, a 32. szám alatt a Debreceni Hajdú Néptáncegyüttes székháza működik. A 23. szám alatt született Csokonai Vitéz Mihály, szülőháza helyén az országos műemlék ház áll. Ebben az épületben volt a város első múzeuma 1905–1928 között, melyet Löfkovits Artúr óra- és ékszergyűjteményéből hoztak létre. A Hatvan utca tekintélyes homlokzatai előtt sétálva különleges élmény feltekinteni a díszek sokaságára, felfedezhetünk köztük például a népi romantika jegyében csókolózó párokat is.
Érdemes a kapuáthajtókba is belesni, lenyűgöző a boltozott mennyezetek változatossága, mintázata.
A Méliusz tér az Árpád-kori településmag, Debrecenfalva képét idézi elénk, a jellegzetes civisházak sorával és az 1887-ben épült Verestemplom téglaarchitektúrájával. Keressük meg a Domb utcát, amelynek környezetét Debrecen legősibb településrészeként tartják számon. A hely az irodalomkedvelők számára is fontos: itt született Szabó Magda író, a XX. század egyik legjelentősebb alkotója.
Külön programot érdemes szánni a kereskedőházak felfedezésére, amelyek a mai Piac utcát szegélyezik, mindegyiknek érdekes saját története van.
Kitűnik a Debreceni Első Takarékpénztár székháza, figyelemre méltó az Aranybika Nagyszálló, valamint a megyeháza, a magyar szecesszió egyik legszebb épülete.