Tízéves munkát követően régi fényében tündököl a zirci templom

A hajdani fejedelmi pihenőhely létét feltárások, a Képes Krónika pedig királyi udvarház meglétét igazolja. A sebesült I. András királyt 1060-ban a Bakony erdejében, Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották és meghalt.

Rekonstruálták a középkori templom alapfalának maradványait, melynek építési ideje a 11. század első felére tehető, ezzel Veszprém megye egyik legkorábbi kőtemploma lehetett. Az első ciszterci szerzetesek Franciaországból érkeztek, a clairvaux-i apátságból 1182-ben, III. Béla király hívó szavára. A lakott helyektől távol eső vidéket, a völgyeket, a patakok partját kedvelték. A Bakony­erdő csendje, a Cuha-patak tiszta vize, a gazdálkodásra alkalmas talaj megfelelő volt számukra. Templomot, monostort építettek késő román, korai­ gótikus stílusban, melyből az utókor egy pillérköteget az eredeti helyén megőrzött.

A török hódítás következtében a település és az apátság elnéptelenedett, a heinrichaui apátság a 18. század első felében újjáalapította. A romjaiban álló középkori templom – melynek még ép ablaknyílásai, falai, pillérei is voltak – nem felelt meg a barokk művészi világának, lebontották, köveit építőanyagként felhasználták. Az új templom alapkövét 1732-ben rakták le, 1752. június 4-én Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szentelte fel. Az építéssel egyidejűleg a freskókat Wagmaister József pesti mester készítette, 1744–48 között, majd azokat Innocent Ferenc 1891-ben átfestette. A templom átfogó, 1995-ben kezdődő restau­rálása során fantasztikus felfedezést tettek a restaurátorok. A kései festő megváltoztatta a képek jellegét, az arcokat „megöregítette”, az eredetileg aranyozott felületeket, a szószéket, a szobrokat fehérre mázolta. Egy ideig nem javasolták az átfestés lemosását, mert bizonytalan volt, mit találnak alatta, de Lékai Jusztin ciszterci szerzetes kitartó szándékának köszönhetően végül engedélyezték. Král Éva és Felhősi István veszprémi festő-restaurátor művészek segítségével előtűnt az eredeti freskó nagyszerűsége.

Innocent nemcsak a képeket festette át, hanem a mellettük lévő ornamentikát is. Az átfestést lemosva világos, virágfüzérekkel, élénk, pompázatos színekben káprázó virágcsokrokkal díszített felületeket látunk. A sötét márványutánzat alatt világos pasztellszínek rejlettek. Mindezek a barokk életigenlés jelképei. Megújult a faberendezés is, mivel az a 250 év alatt a szú- és gombafertőzés következtében erősen károsult, ezért alapjáig szét kellett bontani. Fertőtlenítés, szútalanítás, műgyantával való megerősítés után újra összeépítették, majd az átfestéstől megtisztítva visszaállították eredeti állapotukat. Restaurálták a színes ablakokat is, ezek egyike egészen egyedi darab, Kratzman Ede által 1891-ben szignált.

A 100 milliós költségvetésű, mintegy tízéves munka után a templom eredeti, 18. századi pompáját tárja a látogatók szeme elé, gyönyörködtetve a barokk vidám életigenlésében.