Palota a falu határában

Szabadbattyán határában találták meg Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori villáját, az épület a Sopianae- Brigetto (Pécs -Szőny) és a Sopianae -Aquincum (Pécs -Óbuda) út mellett fekszik. Feltárási munkái ma is tartanak. A palota tulajdonosa magas rangú személy lehetett, valószínűsíthető, hogy a Seuso-kincsek is innen származnak. Polyák István festő, grafikus, a település polgármestere a rekonstrukciós rajz nyomán elképzelte és elkészítette a Seuso-palotát ábrázoló nagyméretű fantáziafestményt.

Szabadbattyán területén a 4. századi késő római korból kiterjedt település nyomai maradtak fenn. A hanyatló birodalom provinciájában az itt élő emberek által benépesített területen még virágzó közösségek élhettek, és talán ezzel is magyarázható, hogy egy tízezer négyzetméter alapterületű palotát építettek a mocsarak áthatolhatatlan, vizenyős, sűrű náddal és erdőségekkel szegélyezett, viszonylag száraz, magasabban fekvő területén.

A Kula őrtorony a település jelképévé vált

- Sokszor próbáltam már elképzelni, hogyan élhették mindennapi életüket itt az emberek - osztotta meg velünk gondolatait az alkotó. - Milyen lehetett az az ünnep, ahol átnyújtották a terület helytartójának szánt ajándékot, a csodálatos ezüst étkészletet, amelyről a mai napig nem tudjuk, hogy valójában mekkora is lehetett. És ki volt Seuso? Ő birtokolhatta ezt a titokzatos és hatalmas palotát? Csupa rejtély, melyek élénken foglalkoztatnak sokakat. A palotáról készített rekonstrukciós terv, vagy éppen a fantázia által megálmodott épület vajon mennyire hasonlít az eredetire? Mindezt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy az ásatások során feltártak egy hatalmas építményt a falu határában, és vele nagyon sok csodálatos falfestés, díszítés került elő igen jó állapotban, melyek megtekinthetők a település másik csodaszép műemlékében, az emblematikus Kula (ejtsd: Kule) toronyban.

Polyák István fantáziafestménye

- A palota és az ott előtalált ezüstkincsek együttesen hatalmas értéket jelentenek Szabadbattyán és a környező települések számára - vélekedett Polyák István. - Amennyiben sor kerülne ennek a grandiózus épületnek a teljes feltárására, újjáépítésére és a nagy értékű ezüstkinccsel való együttes bemutatására, ez turisztikai és idegenforgalmi szempontból nagyon sokat
jelentene az itt élők számára.

A település a Bakony lábától délre húzódó Sárrét vidékén található, a terület már az őskorban is lakott volt. A besenyők által lakott helységet először az 1279-ből való oklevél említi Bathyán néven; az itt található sárvízi átkelő miatt a település fontos közlekedési csomópont volt, és vámszedőhelyként működött. Kővágó Örsi György 1398-ban házasság révén megszerezte Battyánt és környékét, fia, Albert fölvette a Battyáni nevet, és tőle származott a későbbi Vas megyei híres hercegi és grófi család, a Batthyányak.

Apalota egyik lábazati falfestményének töredéke

A gótikus torony a 13. században hídvám céljára épült, a 16. században a törökök is felhasználták, tovább építették, várrá alakították. A Kula törökül azt jelenti: őrtorony. A 18. századtól magtárnak használták, az Országos Műemléki Felügyelőség 1973 -1974-ben állította helyre. Napjainkban múzeumi kiállítóhely, 1981-ben nyílt meg falai között a Szent István Király Múzeum török kori anyagát bemutató kiállítás. Jelenleg a Seuso-palota feltárásának és leletanyagának kiállítása is látható benne. Ugyancsak a falu nevezetessége a Sárvíz két ága között elterülő Cifrakert emelte ki a festő, grafikus. Néhány száz éve hatalmas platánerdőségek húzódtak a nádasok mentén, s e természeti világ kicsiny maradékát már csak mi őrizzük a Batthyány család 2. világháború után megrongálódott, majd elbontott kastélyának parkrészletében. Az ősplatános negyvenkét védett egyedet számlál, és egyéb botanikai ritkaságokat is felvonultat. Kincset őrzünk az erdő fáiban, melyek mint sajátos időutazók kötnek össze múltat, jelent és jövőt.