A legészakabbi magyart keresi

Érdekes Lantos Gábor utazásának a története. Azt mondja, nem az volt az elsődleges célja, hogy felkutassa a legészakabban élő magyarokat. Amikor a 2012-es londoni olimpia végén az ötlet megfogant benne, még csak száz napot szeretett volna eltölteni a messzi északon.

– Az utazás magyar vonala csak később öltött testet, amikor a Facebook segítségével láttam, hogy milyen sok magyar él itt ebben a régióban. Azt tudtam, hogy a Spitzbergákon is él egy honfitársam, de arra álmomban nem gondoltam, hogy szinte akárhova megyek, mindenhol találkozom magyarokkal. S mivel ennek az utazásnak az elsődleges célja egy, a hazatérés után megszületendő könyv lesz, a téma máris adott: bemutatni a világnak azt a részét, amelyet nagyon kevesen ismerünk, amely varázslatosan szép, s amelyről olyan közhelyeket tudunk, mint a „hideg van”, „sötét van”, „sokat isznak itt az emberek...” A dolog azért ennél többről szól. Száz napot töltök el északon, Norvégiában, Finnországban, Svédországban, Dániában, a Feröerszigeteken, Izlandon és Grönlandon. Ezt még tavaly döntöttem el, egészen pontosan augusztus 24-én. Küzdelem a természettel, önmagammal, megkeresem a legészakibb magyart, megismerkedem a helyiekkel Európa utolsó érintetlen vadonjának közepén.

Hogy mit keres, kutat még? Viccesen azt válaszolta erre, hogy önmagát. De a viccet félretéve: északot keresi, mondta. A titkát annak a rejtélyes és varázslatosan szép vidéknek. Keresi az aurora borealist, azaz a sarki fényt. Keresi azokat az embereket, akik dacolva a természet erőivel és elemeivel élik ott mindennapjaikat.

Lantos Gábor Oslóban. Minden csak a szervezésen múlik?

– Az utam január 2-án kezdődött és mivel száznapos, így április 11-én ér véget. Eddig négy napot töltöttem Oslóban, megnéztem Anders Breivik szörnyű gyilkosságának a helyszíneit, a börtönt, ahol ül, a fővárost. Elmentem Levangerbe egy magyar kézilabdázóhoz, Juhász Gabriellához. Fél napot szántam Trondheimre, az ősi fővárosra. Most, amikor ezeket a sorokat írom, éppen a Trondheim–Bodo vonaton ülök. Hamarosan átlépem az északi sarkkör.

Az anyagiakról Lantos Gábor elmondta: érdemes felkeresni a www.couchsurfing.org oldalt. Itt ugyanis a világ minden tájáról olyan emberek regisztrálnak, akik egy-két-három éjszakára szívesen odaadják az egyik kanapéjukat. Ingyen.Innentől kezdve a dolog már csak szervezés és ügyesség kérdése. Neki négy hónapig tartó számítógépes munkát jelentett a szervezés.

– Északon is vannak fapados repülőjáratok, amelyekre – időben történő foglalás esetén – meglepően olcsón lehet jegyekhez jutni. Szóval, bár Európában a skandináv régió nekünk valóban nagyon drága, minden csak a szervezésen múlik.

A világjáró magyar férfi repülővel, vonattal, autóbusszal, komppal, autóval, motoros szánnal, villamossal, kötélvasúttal, kutyaszánnal és gyalog utazik. A „legérdekesebb” élményei tulajdonképpen azok a sok-sok órás beszélgetések voltak, amelyeket eddig folytatott a helyiekkel.

Ebből az derült ki számára, amit azért eddig is lehetett sejteni, hogy Norvégiában sincs kolbászból a kerítés, hogy az itt élők még mindig egyfajta álomvilágban élnek, amelyet Breivik borzalmas ámokfutása sem tudott  megszüntetni – mármint azt az álomvilágot.